Vinícius megfejtette: szerinte a rasszizmus ellen vívott harca miatt nem nyerte meg az Aranylabdát
A labdarúgó elmondta, soha nem fogja feladni a rasszizmus elleni küzdelmet.
Mélyen el kell tehát gondolkodnunk azon, miért is nem értünk egyet a Jobbik javaslatával, ha valóban nem értünk egyet vele.
„A Jobbiknak egy ideje az a szerepe, hogy burkolja, amit a nyíltan rasszista, nácibarát szervezetek képviselnek, és ezáltal a nem (vagy nem mindenben, nem tudatosan, nem bevallottan stb.) rétegeket ebbe a táborba behúzzák. Ha lesz a cselekvéshez hatalmi erejük, akkor ez a burkolás fölöslegessé válik majd. A Jobbik ott áll a cigányellenes garázda bandák mögött, választási programjának középpontjában 2014-ben is a »cigánybűnözés« elleni harc és a cigányüldözésben törvényes határt nem ismerő régi, rasszista csendőrség fölélesztése állt. A jobbikos cigánykép része a cigányfiúk azonosítása a túlkoros, garázda iskolaelhagyóval, a cigánylányok azonosítása a koránszülő iskolaelhagyóval. A javaslat jelzi, hogy a Jobbik mindent megtesz, amit ebben a rasszizmust sajnálatosan burokba kényszerítő, polkorrekt korban megtehet azért, hogy »a büdös, bunkó cigányokat« ne hagyja beáradni a magyarok politikai közösségébe.
Ez azonban csak az egyrészt. A másrészt az, hogy ennek a javaslatnak lehet és van nem rasszista olvasata és támogatása is. A Soros-elleni kampányban is az (volt, van és lesz) a »jó«, hogy egyesíthet három csoportot. Az őszinte antiszemitákat, akik úgy vélhetik, jeleztek nekik azok, akik velük éreznek, csak ezt helyzetüknél fogva nem tehetik nyíltan; a nem őszinte antiszemitákat, akik a burkolt antiszemitizmusban a saját burkolt antiszemitizmusukat üdvözlik; és a liberális, nyílt társadalom valamennyi ellenségét a kommunistáktól a konzervatívokig, akik Sorost nem a származása, hanem a nézetei és törekvései miatt gyűlölik.
Egyáltalában nem mindegy, hogy kimutatható-e objektíven, tárgyilag a rasszizmus egy üzenetben, melyről a történelmi és társadalmi kontextus alapján bízvást állíthatjuk, hogy alkalmas rasszista érzelmek aktiválására és megerősítésére. Nem mindegy már csak jogi szempontból sem, mert az ilyen üzenetek jogállamban jogilag nem minősíthetők és nem tilthatók. (És itt most nem térünk ki arra, hogy egyébként mennyi értelme van a jog bevetésének a verbális rasszizmussal szemben.) Ennél fontosabb, hogy a rasszista konnotáció tételezése nem érvényteleníti az üzenet elsődleges és nyílt jelentését. Ha lehet az üzenetet értelmezni, lehet vele egyetérteni bármiféle rasszista tételezés nélkül, akkor ezzel a lehetőséggel szembe kell nézni. És nem lehet a javaslatot elvetni olyan ellenérvek nélkül, melyek a rasszista konnotációtól függetlenek. Ha egyébként egyetértenénk egy javaslattal, akkor ezt az egyetértésünket nem tagadhatnánk meg csak azért, mert vannak, akik rasszista alapon értenek azzal egyet. Ma kevesen vitatják azt az előírást, mely a gépjármű-vezetői engedélyt alapfokú iskolai végzettséghez köti. Ha ez az előírás nem létezne, és a Jobbik tenne rá javaslatot, akkor vajon elutasíthatnánk-e?
Mélyen el kell tehát gondolkodnunk azon, miért is nem értünk egyet a Jobbik javaslatával, ha valóban nem értünk egyet vele. Nyilván nem tartjuk véletlennek, hogy a sok ezer éves emberi történelemnek csupán az utolsó száz esztendejében találunk jelentősebb számban olyan országokat, ahol a felnőtt lakosság nagyobb részének érdemleges szavazati joga van. Amíg (ahol) nem létezett a lakosság nagyobb részét elérő közoktatás és (valamilyen formában) tömegkommunikáció, addig (és ott) erről szó sem lehet(ett). Magától értetődik, hogy nem lehet általános választójog ott, ahol a társadalom túlnyomó részét írástudatlan, kis településeken szétszórt, a nagyvilágtól és annak híreitől elzárt, a munka és a fajfenntartás által teljességgel determinált életet élő emberek alkotják. Ha ez magától értetődik, akkor valóban magyarázatra szorul, miért nem értetődik magától, hogy a választójoghoz valaminő minimális kompetencia kell. Legalábbis annyi, mint a gépjármű-vezetéshez.”