Demokraták, ne aggódjatok!

„A műveltségi cenzus, azaz a választójog iskolázottsághoz kötött szűkítése régi és igen népszerű téma. Már akkor sokan beszéltek róla a konzervatív elitista és a radikális nemzeti értelmiség körében, mikor a MIÉP és Csurka István képviselte az ötletet, majd az ezredfordulón megalakuló Jobbik. Leginkább az olyan diplomások körében volt vitatéma, akiknek kedvenc olvasmányai között Nietzsche, Evola, Szabó Dezső, vagy Hamvas Béla könyvei sorakoztak. És népszerű volt a választójog szűkítése úgy általában a MIÉP- és a korai Jobbik-szimpatizánsok körében, hisz rímelt a Horthy-korszakra, illetve mindenki tudta, hogy leginkább a »buta és megvásárolható szavazatú« cigányokról szól.

(...)

És mindezek ellenére egyesek csak szedik elő azokat a kutatásokat, amelyekből megállapítják, hogy számszerűen, a százalékokat nézve megérné a Jobbiknak a műveltségi cenzus. A balliberális, mindig független és objektív haladó média pedig címlapon hozza ezeket az elemzéseket. Szakszerűen, magyarázva a szakmaiság látszatát nyújtva megmagyarázza a vélelmezett okokat. Miközben jócskán elfeledkeznek, így az olvasók gondolatait is elterelik arról a tényről, hogy az egész javaslat olyan messze van az általuk mindig hangoztatott jogállami és demokratikus értékektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Amúgy teljesen ellentétes a fennkölt uniós elvektől is. Nem is kell már emiatt aggódni. A buggyantabb bár beveszi, de az értelmesebb véleményvezér számára igencsak kínos lehet a magyarázkodás. 

Nem is értem, miért nem tüntetnek Gyurcsány Ferencék, Botka Lászlóék, Szél Bernadették, vagy Gulyás Mártonék, Vágó Gáborék a Jobbik irodái előtt véres zászlóval, a jogállamiságot féltve. Miért nem posztolnak a Vágó Istvánok, a Gálvölgyi Jánosok a fasiszta veszélyről… Hogy miért nem kampányolnak a nyitott társadalom Soros-bérencei a javaslat ellen. Hogy miért nem harsogja a Hír Tv, a Magyar Nemzet, az Index, vagy éppen a Magyar Narancs sem, hogy micsoda mocskos antidemokratikus javaslat ez… És azt sem, hogy az unióból miért nem érkeznek a szokásos kritikák, melyeket nyilvánvalóan az itthoni ellenzék mond tollba Magyarország második leg­esélyesebb, a saját véleménye szerint kormányra készülő pártja ellen. Illetve dehogynem értem…”