„Persze voltak olyanok, aki politikai okok miatt nem örültek a sikeres sportrendezvénynek. Hisz irigyek mindenre, ami az Orbán-kormány idején történik; sőt megkockáztatom, hogy most már valódi vágyukká vált az, hogy az egész országnak legyen rosszabb, akkor talán nekik jobb lesz. Hogy romoljon el minden, akkor talán ők kerülnek hatalomra. Így már nem is a kormány, hanem Magyarország ellen küzdenek.
Így esett, hogy a mindig és minden ellen hangosan huhogók és a politika által vezérelt és vakká tett véleményformáló személyek és intézmények (pártok, médiumok, kutatóintézetek, értelmiségi műhelyek) egy kicsiny része végigfanyalogta a vizes vébét. De azt hiszem, hogy ugyan ha egyetlen perc is érdekessé tette a fel-felböffenő gyűlöletüket, a történelem hamar elfelejti majd őket. Mert ki a fenét fogja majd érdekelni néhány év múlva, hogy mit hordtak össze, míg arra mindenki emlékezni fog, hogy milyen jó érzés volt szurkolni és együtt örülni vagy búsulni. Mert a sportban minden emberi érzést közösen élhetünk meg. Ettől is olyan szép.”