Lovakrul

„Ráadásul a másolat építészeti minősége csak a probléma egyik oldala. A másik a kínzó kérdés, hogy tulajdonképpen mi az ördögnek kell nekünk egy 3,5 milliárd forintba kerülő lovarda a budavári kulturális negyed kellős közepén? Még akkor is, ha a lovak időleges távollétében rendezvényhelyszínként tervezik működtetni. Bálokat, fogadásokat, konferenciákat most is prímán lehet ugyanis tartani a Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár környező, tágas tereiben.

Fölöttébb valószínű tehát, hogy a lovarda nem más, mint ajtórésbe dugott láb. Még a választás előtt átadják, felavatják valami pompás lovas eseménnyel, és széttárják a karjukat: emberek, ha azt akarjátok, hogy az egész palota ilyen »eredeti«, ennyire szép legyen, akkor nem kell mást tennetek, mint ránk szavazni. Mi majd visszaépítjük az összes többi díszes micsodát is nektek, amelyekről csak a kommunisták állítják, hogy egyrészt feleslegesek és drágák, másrészt már a maguk korában is rikítóan ízléstelennek tartották őket nem kevesen.”