A föld becsülete

„E szűkös terület nagyon tudatos megbecsülése tanulságos, hiszen azt is bizonyítja, hogy Magyarország 93 ezer négyzetkilométerén a jelenleginél sokkal hatékonyabb gazdálkodást lehetne megvalósítani. A mezőgazdaságban például – amelynek támogatási rendszere elavult, hiszen alapvetően földalapú – nem a búza- vagy kukoricatermesztést kellene támogatni, hanem inkább a kisüzemekeket. A munkahelyteremtés ugyanis nem oldható meg gabonatermesztéssel – a gépesítés kiváltja az emberi munkaerőt. Ugyanakkor a gyümölcs- és zöldségtermesztés – a maga nagyobb munkaerőigényével – 2-4-6 hektáron tisztességgel eltart egy-egy családot. Szárítókat, hűtőházakat, konzervüzemeket, tejfeldolgozókat, sajtüzemeket kellene létrehozni, hogy a kistermelők képesek legyenek integrálódni, és ezzel több magyar termék legyen értékesíthető a hazai és külföldi piacon egyaránt. A mezőgazdasági kivitelünkben jelenleg mindössze tízszázaléknyi a magas hozzáadott értékű rész. A külföldre eladott áruk zöme nem feldolgozott termék.

A hagyományos termékek termesztésében is nagy a lemaradás. A rendszerváltáskor az egy főre jutó gabona-, hús- és zöldségtermesztésben még Európa élmezőnyében voltunk, de most évi mintegy tízmillió tonna gabonával termelünk kevesebbet, mint amennyire képesek lennénk. Az állattartásban a hanyatlás mértéke még ennél is jelentősebb. Az elmúlt 25 évben Magyarországon nagyobb mértékben csökkent az állatállomány, mint a második világháború idején. 1983-ban egy hektárra még 49 számosállat jutott, ma csak 23-24. Az agrárium GDP-ből való részesedésének visszaesése is mutatja a hanyatlást: a kilencvenes évek első felében ez az adat 8,4 százalék volt, ami 2014-re 4,5 százalékra esett vissza, miközben a termelési körülmények egyáltalán nem lettek mostohábbak: az elmúlt tíz évben a géppark megújult, kedvezőek a kontinentális időjárási feltételek és az agrárszakember-gárda is fölkészült.”