Simicska és Pomócsi bácsi

„Most viszont Simicska az, aki fegyverhez nyúlt. Még nem tudni, hogy csak sóspuskával kellemetlenkedik egy kicsit, vagy igazi háborúra készül. De nem lesz ettől sem Sárkányölő Szent György, sem hazáját felszabadító Szent Johanna. A demokratikus tábor bénultságáról állít ki szegénységi bizonyítványt, ha kezdjük saját hősünket látni benne, magunk helyett tőle várni a csodát. Nemcsak arról van szó, hogy nem méltó, nem elegáns a pást helyett a lelátóról Simicskának hajrázni.

Nem is csak arról, hogy Simicska világossá tette: a Jobbiknak akarja kikaparni a gesztenyét. Ahogy egykor a Fidesznek. Akkor nem tetszett. Most jobban tetszik? Természetesen az emberek változnak, isten ments »csípőből« eltaszítani, aki Fidesz-hívőből kritikussá lett. Végül is lehet, hogy egy határt már Simicska sem akart átlépni. Mondják, nála ez a határ Orbán oroszbarátsága volt, és nyilván azt is rosszul tűrte, hogy beelőzik az új, kezesebb kegyencek. De akár Saulusnak, akár már Paulusnak tekintjük Simicskát, a rendszer, amelyben élünk, az ő édes gyermeke, Papa-bánya finanszírozásától a hosszú byte-ok éjszakáján és Kaya Ibrahimon át a Közgép nagy aratásáig. Elhiszem, hogy most erős indulattal valóban le akar számolni Orbánnal. Neki a személy az ellensége. Nekünk a rendszer.”