A barcelonai terrortámadás pszichológus szemmel

„Az igazi gond a szélsőséges ideológiák térnyerése, melyek maguk mellé állítják az emberek félelmét és kitaszítottság élményét. A szélsőségek új törésvonalakat hoznak létre miközben mélyítik a már meglévőket, a társadalom pedig Európa-szerte egyre polarizáltabbá válik. Ebből a szempontból minden – általunk helyesnek vélt – távolodást célzó reakció csupán bázist biztosít a következő nemzedékek terroristáinak. Erre kiváló példát láthattunk az afganisztáni háborút követő rekonstrukció során. Minden szétszakított család, munka nélkül maradt szunnita lakos komoly hajlandóságot mutatott a radikalista szervezetekbe való csatlakozásra.

A barcelónai merényletet magára vállalta az iszlám állam, ám korántsem lehetünk biztosak abban, hogy valóban közük volt a merénylethez. Minden terrorista akció, melyet elkövetnek  kontinensünkön rendkívül kecsegtető a szervezetek szempontjából. Tulajdonképpen veszteség nélkül maximalizálhatják céljaik elérését: növelik általános félelemérzetünket és bebizonyíthatják, hatásuk az egész világra kiterjed időbeli és térbeli korlát nélkül. A radikalista szervezetek jackpotja minden egyes merénylet, melyben ráillik az elkövetőkre a muszlimok személyleírása.

Tételezzük fel, hogy a barcelonai merényletet és az összes Nyugaton elkövetett terrorakciót is azok vitték véghez, akik magukra vállalták. Felmerül a kérdés: Mégis hogyan jutnak el csoportok tagjai addig, hogy valóban bármit feláldozzanak szervezetük érdekében? A csoportok vezetőit miért nem találjuk meg soha az ilyen akciók során?”