Legalább öt dologra érdemes az elmúlt napok hosszú távú örökségeként tekinteni. A vb alkalmat adott, lehetőséget teremtett olyan városépítő beruházások megvalósítására, amelyek az esemény nélkül is szükségesek Budapesten, és évtizedekre teszik jobb, élhetőbb várossá a nemzet fővárosát. Régi adósságokat is törleszthettünk így. Angyalföldet a legnagyobb dunai árvizek sem öntik el többé, mert a Duna Aréna mellett megépült az eddig érthetetlenül hiányzó egy kilométeres gát. A Hajós és a Csaszi állapota már vállalhatatlan volt, most ezek újjászülettek. A Duna Arénával majd’ száz év után kapott új, korszerű versenyuszodát a főváros. A Margitszigettől a Duna-partig fontos köztereket újítottunk meg. A vb a világ térképére teszi Budapestet, nagy lökést adva a turizmusnak, a vendéglátóiparnak. A vb munkahelyeket teremtett, összesen tízezer ember kellett minden feladat elvégzéséhez két év alatt. Mindez segíti a gazdasági növekedést, bevételt hoz az országnak. És hát ez az egész egy nagy sportsiker is: erősödik a versenysport, ősszel több gyerek jelentkezik úszni, vízilabdázni, többet edzenek majd a szabadidejükben. E két hét közösségépítési eredmény is volt: Magyarország megerősödhetett önbecsülésében és összetartozásában. A vb az ország közös sikere volt, minden magyar büszke lehet erre a teljesítményre.”