Olyan régimódi emberek vagyunk, akik jobban szeretnek veszíteni Szókratésszel, mint nyerni Marxszal

Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.

A Közös Ország Mozgalom elvonulása épp azért volt érdekes, mert élőben nézhettünk bele, hogyan is épül egy tömegmozgalom.
„Egy Habony-médián edződött elme minden bizonnyal a »törvényes rend« megbuktatására edző, gerillazöldre festett arcú, gourmet vegán kaját falatozó »balliberális« felforgatókat képzelne el, ha álmatlan óráiban azon töprengene az ágyban, mit is csinál épp a Közös Ország Mozgalom (KOM). Hogy eloszlassuk az első tévedést: vegán fogások helyett klasszik menzakaját, betűtésztás paradicsomlevest és csak épp egy picit híg, de vegetával erősen felütött csirkepaprikást találtunk abban a tatai koliban, ahol a bomlasztó elemek négy napos táborukat tartották a múlt héten. És jöjjön a második bálványdöntés: a csütörtöktől vasárnapig tartó csapatépítőn senki arcát nem festették gerillazöldre. Viszont egy kiadós belső vita közepébe sikerült megérkeznünk.
Ezen a ponton abba is hagynánk a fideszes médiakacsa elemeinek ismételgetését, sőt cáfolatát is, a dolog valódi tétjei ugyanis ennél valamivel komolyabbak és érdekesebbek is.
A Közös Ország Mozgalom elvonulása épp azért volt érdekes, mert élőben nézhettünk bele, hogyan is épül egy tömegmozgalom. Csak egy kis spoiler, kedvcsinálónak: úgy működik az egész, mint egy ódivatú kálvinista álomképben, sok munkával és kevés alvással, aszketikusan. Csak van egy lényeges pontja: a vita.”