„Nem tejjel-mézzel folyó Kánaán”

„Mennyi a pedagógusok fizetése?

A pályakezdőkét megemelték, ami okos húzás volt, hiszen a természettudományos szakokon már be sem léptek az egyetemi képzésbe a diákok. Ez most az egyetemi ösztöndíjakkal és a viszonylag magas kezdő fizetéssel picit megváltozott, de nem biztos, hogy ők a pályán is maradnak. Bruttó 200 ezres fizetéssel kezdenek, de utána nincs jelentős növekedés, 40 év után 350 ezer forint körüli összeggel mehetnek nyugdíjba. A mérnökök 400-500 ezres fizetéssel indulnak, ami évente-kétévente 20-30 százalékot is tud növekedni. Ezek nem összehasonlítható összegek.

Két példa: a tanárok wellness-szállodákba mennek – amit nem sajnálunk tőlük – úgymond továbbképzésre, ahol meghallgatnak egy előadást. Illetve a boltban 130 ezerbe kerülő laptopot az iskolák 200 ezerért tudják megvenni.

A továbbképzések többségének nem látjuk értelmét. Viszont tudjuk, hogy hatalmas pénzek mozognak cégek felé, amely összegeket úgy könyvelnek el, mint ami az oktatásba megy. Ugyanez vonatkozik a digitalizációra. Azt mondják, 80-100 milliárdot fognak az oktatásba tolni – igen, azokba a cégekbe, amelyek majd elviszik ezt a pénzt. 2002-ben egy választást bukott el az akkori Fidesz-kormány nagyjából azért, mert az ellenzék komoly fizetésemelési ígéretet tett. Szerintem ha most nem veszik észre, mekkora forrástöbbletet kellene a pedagógusokba fektetni, akkor egy esetleges jól elhelyezett ígéret kapcsán fenyegethet hasonló helyzet. Mert a társadalom jelentős része a saját bőrén tapasztalja, mi van valójában az oktatásban. És látják, hogy nem tejjel-mézzel folyó Kánaán.”

(A Csapodi Zoltánnal készült interjú a Heti Válasz 2017. augusztus 31-i lapszámában jelent meg.)