Magára hagyott Olaszország

„Carmelo Zuccaro szicíliai főügyésznél ezt senki nem tudja jobban, hiszen ő áprilisban azt merte nyilatkozni, hogy bizonyítéka van arra, a Földközi-tengeren dolgozó migránsmentő civilek összejátszanak az embercsempészekkel. A főügyész ellen azonnal vizsgálat indult, Zuccaro pedig ebből leszűrte a magától értetődő tanulságokat. Pár hete ugyanis Szicíliában jártam, és szerettem volna felkeresni őt, ő viszont az asszisztensével csak annyit üzent: soha, semmilyen körülmények között nem nyilatkozik többé a médiának.

Emlékszünk még, amikor a nemzetközi médiát elözönlötték a képek Lampedusa mentőmellényektől zsúfolt szigetéről, amely elsőként nézett szembe a Líbiából Európába tartó menekültek korábban nem tapasztalt áradatával. Valószínűleg mindannyiunk szemébe beleégett annak a szír kisfiú holttestének a képe is, akit a törökországi Bodrumnál vetettek partra a hullámok. Még két év távlatából sem szabad megfeledkeznünk a 2015 áprilisában történő, minden idők eddigi legnagyobb hajószerencsétlenségének számító katasztrófáról sem, amikor is egy menekülteket szállító hajó több mint 700 (!) emberrel a fedélzetén süllyedt el Líbia és Olaszország között, és ebből mindössze pár tucat életet sikerült megmenteni.

Utóbbi azért is lényeges, mert ez volt az a momentum, amikor az Európai Unió észbe kapott, és összehívta Brüsszelben az első olyan csúcstalálkozót, amely kizárólag az Európát sújtó migrációs válságra – és a gyászra – koncentrált. A gesztus akkor is szép volt, és még most is az, a baj csak az, hogy Líbia partjairól a pénzzel kitömött zsebű embercsempészek még most is a tenyerüket dörzsölve lökik el a bevándorlókkal zsúfolt lélekvesztőket, miközben az unió egy lépést sem tett a megoldás irányába. Sőt, pontosan ugyanott toporog, ahol két évvel ezelőtt. A menekültek márpedig továbbra is jönni fognak, akkor is, ha csak Szicíliáig vagy a délolasz partokig jutnak, hiszen segély és szállás ott is van, az pedig senkit nem hat meg, hogy Líbiának nincs számonkérhető kormányzata.”