Én magam nem voltam Tusványoson, a fiammal kirándultunk, strandoltunk. A hajhúzó agresszor ezzel járt a legjobban, mert ha ott van, jelen sorok írója biztos a lány védelmére kel, de ha késlekedett volna is az azonnali cselekvéssel, szeretett fia biztos a lány mellé áll. Miért? Nem, nem azért, mert hétévesen meggyőződéses ellenzéki, vagy, mert kifütyüléspárti, hanem mert úgy neveljük, hogy senkit nem bántunk, lányokat pedig pláne nem. És ugye Anyu is lány, a lányokat szeretjük.
Anno a tiszalöki általános iskolai évek alatt, bevallom, magam is meghúztam egy lány haját. Annyira tetszett, szép hosszú haja volt. Gondoltam, ezzel a cselekedettel teszem a legtöbbet egy legitim szerelmi viszony kibontakozása érdekében. Ő akkor vette a lapot, érezte, hogy ez nem afféle öncélú agresszió, ez bizony szerelem. De nem is rántottam le a földre, csak finoman megcibáltam. Mintegy jelezve, hogy kész vagyok feladni függetlenségem, elsősként, az anyaországban ideje egy komoly kapcsolatba kezdenem.
A lövétei lánynak joga volt kifejezni ellenérzéseit, joga volt megnyilvánulni. Ha a többséget meg is zavarta, finoman el lehetett volna kísérni egy sörsátorig, ott pedig megkérni, hogy ne itt, ne így, teljesen felesleges, amit csinál. Vagy még ezt se.