Európa különös halála és a G20-ak

„Macron, ha tehetné, visszacsinálná a brexitet, ahogy Sarkozy nevű elődje is felülírta a lisszaboni szerződéssel az állampolgárok hátán az európai alkotmányt elutasító francia népszavazást. (Ezt nevezte Nicolas Dupont-Aignan elnökjelölt egyik pamfletjében egyszerűsített államcsínynek.) Sarkozy és Hollande Bush neokonzervativizmusának, illetve az »emberjogi humanizmus« ideológiájának francia visszhangjai voltak. Ezen »értékek« nevében katonai eszközökkel avatkoztak be itt is, ott is, Amerikát követve, de saját állampolgáraik védelmében nem jeleskedtek. Semmit nem tettek a bevándoroltatás ellen. Hadrien Desuin könyvének fő erénye, hogy leleplezi például a két Bernard – Kouchner és Henry-Lévy – médiafigura ezzel kapcsolatos mesterkedéseit a Terra Nova és más think-thank szervezetekkel a hátterükben, amelyeknek mind nagyobb a befolyásuk a napi politikára.

Macronnak nem volt konkrét szava a bevándorlással kapcsolatban, és alkalmazkodik Merkel halogató stratégiájához. Pedig már Bill Gates is világosan fogalmazott: »Minél nagylelkűbbek vagytok, annál több személyt motiváltok arra, hogy elhagyja Afrikát.« A Le Figaro július 13-i száma szerényen 91 ezer személyről tud, aki illegálisan tartózkodik Franciaországban. Közülük 31 ezer kapott felszólítást az ország elhagyására. A miniszterelnök fogadkozott, hogy haza is fogják küldeni őket. De a hogyanról ő sem ejtett szót, hiszen mi van akkor, ha a kibocsátó ország nem hajlandó visszafogadni őket, vagy éppenséggel zsarolni kezd?

Ami pedig Theresa Mayt illeti, ő egyensúlyozni kénytelen a kemény és a lágy brexitet óhajtó képviselők közt, miközben a megkezdett második brüsszeli tárgyalássorozaton kihasználják meggyengült helyzetét. Talán neki is kvótát sózhatnának a nyakába.”