A füttyögő munkásosztály genderidegen

„Nem létezik olyan nő, akit zavarna, ha fütyülnek utána az utcán – a nők imádnak tetszeni. Ma egész világunk arról szól, hogy mindenki kényszeredetten és elkeseredetten küzd az elismerésért, a figyelemért, a szépségért, a fiatalságért. Komplett üzletágak épülnek erre: a szépségipar, a divat világának megannyi brandje, terméke és szolgáltatása – a marketingosztályok mindennapos keserű hajszát szerveznek az örök fiatalság és a minimális testzsír álmának bűvöletében, a lábak esztétikuma tűsarkokon demonstrálódik, a ruhák tenyérnyiek, mindig van rövidebb szoknya, és mindig van nagyobb push-up melltartó. Az optikai tuninggal ellátott topok és fedetlen combok beszélnek hozzánk: »felkeltem a férfiak figyelmét, kivívom az elismerésüket – felkeltem a nők figyelmét, kivívom az irigységüket«. 

Ennek megfelelően: ha fütyülnek azok után a nők után, mert tetszik nekik, amit látnak, akkor én boldogságot és elégedettséget látok azokon a nőkön, nem pedig félelmet. A fütyülésben nincs semmi erőszakos, nincs semmi zaklató, nincs semmi sértő. Csakhogy ott vannak azok a nők, akik után nem füttyögnek a melósok – az ő irigységük és frusztrációjuk szolgáltatja azt az üzemanyagot, amit a genderfasiszták gyűlöleterőműveikbe töltenek. Már csak az a kérdés: mi fáj nekik igazán? Annak a vonzó nőnek a tetszése vagy annak a tanulatlan melósnak a tetszésnyilvánítása? (...)

Az áldozati pózok, az önsajnáltatás, a mások helyett előadott rettegés épp olyan eszközük a genderfasisztáknak, mint a fideszes trolldemokratáknak Soros György emlegetése. Egyaránt jól tudják, hogy ez nem több, mint egy jól átélhető marketinghazugság – csakhogy ebben van a hatalom. S ahogy a trolldemokraták túszul ejtették a jobboldal lelkét, úgy a genderfasiszták a baloldalét. A munkásosztály ebben a Starbucksban már gendertelen.”