„Nem liberális körökben évek óta gyakran használt pszichológiai szakkifejezés a »tanult örömtelenség«, amely az ily módon károsodott személyiségeknél hamarosan a »kóros kárörömnek« adja át a helyét. Tanulságok vizes VB után.
Nem kétséges, sokakat érintő betegségről van szó, amely sajnos komoly hatással van a beteggel együtt élő, dolgozó emberek személyiségére. Mindenkire, aki kénytelen elszenvedni, hogy folyamatosan negatív hírekkel és interpretációkkal bombázzák, és egyes emberek, embercsoportok aktív gyűlölésére akarják rávenni, pusztán csak azért, mert azok éppen jól érzik magukat vagy csak nem érzik magukat rosszul.
A tanult örömtelenség az úgynevezett »hurráoptimizmus« ellentéte, de nem egy személyiségen belül, az ebbe a túlzásba eső emberek ugyanannyira idegesítőek, mint nyomott társaik.
Nehéz nem észrevenni, hogy a tanult örömtelenség vasökle a liberális média szakmunkásaira csapott le a legbrutálisabban, akik szabályosan a pokolban érzik magukat attól, ha boldog, elégedett vagy akár látványosan nem elégedetlen emberekkel kénytelenek egy országban tartózkodni.”