A tanult örömtelenség vasökle a liberális média szakmunkásaira csapott le a legbrutálisabban.
„Nem liberális körökben évek óta gyakran használt pszichológiai szakkifejezés a »tanult örömtelenség«, amely az ily módon károsodott személyiségeknél hamarosan a »kóros kárörömnek« adja át a helyét. Tanulságok vizes VB után.
Nem kétséges, sokakat érintő betegségről van szó, amely sajnos komoly hatással van a beteggel együtt élő, dolgozó emberek személyiségére. Mindenkire, aki kénytelen elszenvedni, hogy folyamatosan negatív hírekkel és interpretációkkal bombázzák, és egyes emberek, embercsoportok aktív gyűlölésére akarják rávenni, pusztán csak azért, mert azok éppen jól érzik magukat vagy csak nem érzik magukat rosszul.
A tanult örömtelenség az úgynevezett »hurráoptimizmus« ellentéte, de nem egy személyiségen belül, az ebbe a túlzásba eső emberek ugyanannyira idegesítőek, mint nyomott társaik.
Nehéz nem észrevenni, hogy a tanult örömtelenség vasökle a liberális média szakmunkásaira csapott le a legbrutálisabban, akik szabályosan a pokolban érzik magukat attól, ha boldog, elégedett vagy akár látványosan nem elégedetlen emberekkel kénytelenek egy országban tartózkodni.”
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
Zéró korrupció, béke és tisztelet – íme, az új társadalmi szerződés!
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Nyilas Elek szerint még nem dőlt el a bajnoki cím sorsa.
Igen, az identitáspolitikának továbbra is nagy jelentősége van, aminek egyik legfrissebb példája Zohran Mamdani sikere. Hajdú Tímea írása.
