„Csak hát ott van az a fránya realitás, hogy ebben a városban már valóban nincsen semmi, ami európai volna és kulturális. Habár Európa ifjúsága kétségkívül idejár a fapados repülőkkel, de városunk művészeti értékei, eklektikus stílusa, közgyűjteményei, izgalmas múltjának kézzel fogható jelenléte lényegesen kevésbé érdeklik őket, mint a korlátozás és rendfenntartás nélkül a városlakókra ráerőltetett vigalmi negyedben mért olcsó alkohol. Emellett fel tudunk még mutatni egy felismerhetetlenségig teleszemetelt belvárost, egy európai unikumnak számító, életveszélyes állapotban járatott metrót, valamint egy virtuális múzeumi negyedet, amelyből úgy talicskáztak ki eddig negyven milliárd forintot, hogy abból semmi sem épült – igaz, legalább lebontottak egy a látogatók által kedvelt, kiemelt jelentőségű múzeumot.
Tudom, ne legyek igazságtalan, hiszen azért épült itt sok minden az utóbbi években, és nem kizárólag futballstadion. A vizes vb ürügyén elköltött 140 milliárd forint – az eredetileg kalkulált költségvetés mintegy hatszorosa – például nemcsak hosszú távon kihasználhatatlan úszóarénát és dunai ugrótornyot, hanem rakpart- és parkfelújítást is eredményezett. És egyébként is: egyszer talán az Európa Sport Fővárosa címet is odaítéli majd az Európai Unió. Eljön még a mi időnk.”