Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Van, akit beszerveztek, de nem jelentett, van, aki jelentett, de érdemi információt nem adott, és van, akinek a jelentése miatt valaki nem kapott útlevelet, nem léptették elő, állását vesztette, bebörtönözték vagy felakasztották.
„Jó ötlet nyilvánosságra hozni a hálózati nyilvántartást?
Nem. A papíralapú hálózati nyilvántartásban nem csak ügynökök szerepelnek. Ott tartották nyilván hatos kartonon a sikertelen beszervezéseket, a figyelőkartonosokat, azaz azokat, akiknek csak tervezték a beszervezését, s akik ezt lehet, hogy nem is sejtették. Ott szerepelnek a 6a kartonosok, akik egy ügynök valamilyen szempontból érdekes kapcsolatai. Ilyenkor a karton előlapján ezek a személyek szerepelnek, a hátlapon pedig az az ügynök, akinek a kapcsolatai. Továbbá a tényleges tevékenységről a karton nem sokat árul el. Van, akit beszerveztek, de nem jelentett, van, aki jelentett, de érdemi információt nem adott, és van, akinek a jelentése miatt valaki nem kapott útlevelet, nem léptették elő, állását vesztette, bebörtönözték vagy felakasztották. A listán mindegyikük egyenlő lenne, ez történelemhamisítás. Másik oldalról meg nem szerepelnének a listán azok, akik nem szerepelnek a hálózati nyilvántartásban, de a megfigyeltek dossziéiból megállapítható, hogy káros ügynökök voltak.
Felvetődik, módosítani kell a 2003-as törvényt, amely meghatározza, ki tekinthető ügynöknek.
Ebben rejlik némi igazság. A probléma az, hogy nehéz egzaktul megfogalmazni, kit tekintek annak. A tiszta eset az, ha valakinek megvan a B – beszervezési – és az M – munka- – dossziéja. Akinek a két dossziéja közül csak az egyik van meg, azzal is hasonló a helyzet. Az esetek egy részében támpontot jelenthetnek a megfigyeltek dossziéiban lévő jelentések. Ha azonban csak különböző hálózati kartonok vannak, már nagyon nehéz az ügy. A törvény meghatározása két okból nem jó: egyrészt ügynöknek tekinti azt is, akinek aláírt beszervezési nyilatkozata van. Ez azért gond, mert vannak olyan esetek, amikor valaki ijedtében aláírt, de senkiről sem jelentett. Ilyen például a nyilvánosság előtt már ismert Csurka István esete, aki kényszer hatására aláírt ugyan, de soha nem jelentett. Ennek ellenére kartonja szerint csak az aláírás után hét évvel zárták ki, és az igazság csak egy alapvetően nem róla szóló dossziéból derül ki. Másrészt azért nem jó a mostani megfogalmazás, mert van, akinek se nyilatkozata, se konkrét jelentése nincs, és annak sincs nyoma, hogy ügynöki tevékenységéért előnyben részesült volna, a hálózati kartonok mégis arra engednek következtetni, hogy ügynök volt.”