Egy a tábor, egy a zászló

„Az történt éppen, hogy Botka László, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje elszánt, egyúttal mégis ideges és szomorú interjút adott a 168 Órának. A volt parlamenti képviselőként és aktív szegedi polgármesterként is színen lévő politikus egyrészt alaposan kiosztotta övéit – szót ejtve hátramozdítókról, kollaboránsokról, sőt személy szerint árulónak titulálva az ismert MSZP-s honatyát, Molnár Zsoltot –, másrészt nem spórolt a paletta többi politikai alakulatocskájára vonatkozó kritikákkal sem. E kicsiket jó szándékú balekoknak minősítette, mondván, csak játszadoznak a drágák. Idézem: »Boldogok, hogy húszezer ember nézte a Facebook-oldalukon a sajtótájékoztatójukat, mások meg saját pártjukat sem tudják irányítani, pillanatnyi érdekeik szerint változtatják az álláspontjukat.« A miniszterelnök-jelölt már korábban világossá tette, hogy semmi szín alatt nem óhajt kiegyezni a súlyos tehertételnek tekintendő Gyurcsány »DK« Ferenccel sem, amit lényegében újfent megerősített. Ide tartozik még, hogy szerinte biztató az MSZP helyzete, hiába nem mozdul a támogatottsága hónapok óta. A frontvonalak megmerevedése miatt csak lassú változás merülhet fel, véli-állítja, az »új politika feltűnésével először mindig a bázis szerzi vissza a hitét«, utána jöhet a bővülés.

Hogy az óvatos derűlátásnak mi az oka, nem tudhatom. Azt ellenben sokadszorra is leszögezhetem: Orbán Viktornak megint igaza volt. Látta-e előre, hogy mi történhet túlnan, vagy sem, majdnem mindegy. A lényeg, hogy minimum másfél évtizeddel előzte meg ellenfeleit, amikor kezdésképp saját partnereit teperte maga alá módszeresen, skrupulusoktól mentesen. Győztessé emelkedésének ez képezte az alapját.”