Vajon elvárható-e a katolikus egyház fejétől, hogy miközben teszi a dolgát, s rendre aggódik a világ elesettjeiért, aközben ne küldje mészárszékre saját híveit?
„Nem gondolnám, hogy Ferenc pápa nincs tisztában az iszlám természetével és annak céljaival. Nem gondolnám azt sem, hogy ne ismerné a tényt, miszerint az elmúlt 200 évben ötször történt belülről jövő kísérlet az iszlám megújítására, a reformra, s mind az ötször szintén belülről fojtották azt el, többnyire a kezdeményező legyilkolásával. A pápának pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy az iszlám – lényegénél fogva – nem képes olyasfajta változásra, mint amin a keresztény egyház átment. A pápa okos ember, tanult ember, aki minden bizonnyal olvas újságokat, s képes a legegyszerűbb ok-okozati összefüggések megértésére. Meg tudja érteni azt, hogy kooperáció csak akkor jöhet létre, ha azt mindkét fél akarja. Épp ezért több mint kínos lelkifurdalást kelteni saját híveiben, miközben a beáramló muszlim tömegeknek eszük ágában sincs integrálódni az európai társadalmakba, de még csak együttműködni sem kívánnak azokkal. Ők ebből a csomagból csupán az anyagi juttatásokra tartanak igényt.
A pápa köztudottan elítéli a terrort, bár én ebben személy szerint semmi kuriózumot nem érzek, mert rajta kívül nagyjából mindenki más is elítéli, kivéve magukat a muszlim elkövetőket, és persze az őket kimondva-kimondatlanul támogató többi muzulmánt, ami igencsak fontos tényező. Ezért föl kell tennünk a kérdést – vajon elvárható-e a katolikus egyház fejétől, hogy miközben teszi a dolgát, s rendre aggódik a világ elesettjeiért, aközben ne küldje mészárszékre saját híveit? De talán még ennél is fontosabb kérdés az, hogy tulajdonképpen mi a pápa valódi célja, amikor módszeres következetességgel szólítja föl Európát muszlim migránsok millióinak befogadására, ám nem tartja fontosnak, hogy határozottan felemelje szavát a katolikus templomok bezárása/átalakítása ellen?”