Márpedig az új törvény csak az utóbbi esetben vonja meg az osztályzás alóli mentesülés lehetőségét. Nem csak úgy, merő rosszindulatból, hanem az alábbi indoklás alapján:
»A két státusz közti alapvető különbség, hogy a sajátos nevelési igényből, fogyatékosságból fakadó problémák fejleszthetőek, de meg nem szüntethetőek, a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló mindvégig speciális megsegítést igényel, speciális eszköz, módszer, egyes esetekben speciális tanterv alkalmazásával. Ezzel ellentétben a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség esetén a problémák megfelelő fejlesztéssel szignifikánsan csökkenthetőek, vagy megszüntethetőek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a reguláris tantervek, az általános követelmények szerint folytatja tanulmányait. A jogszabályok ugyanakkor szinte minden aspektusban ugyanúgy kezelik a két csoportot, az adható könnyítések, mentesítések, nappali képzésben való részvétel lehetséges meghosszabbítása stb. Egyetlen eltérés, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló felsőoktatási jelentkezéskor nem tud plusz pontokat érvényesíteni.