Búcsú Jókai Annától

„Amikor nemzetünk szellemi építményének egyik élő oszlopa meginog, összeomlik, akkor az itt maradtaknak haladéktalanul össze kell szedniük erejüket, hogy az élőkre rótt feladatokat teljesítsék. Jókai Anna életét és művét, »spirituális realizmusát« megismertetni a világ azon részével, mely még nem ismeri – elsődleges feladatunk.

Jókai Anna megírta a határon kívül rekedt magyar nő történetét. Megírta a bonyolult világban nehezen eligazodó, a szeretni és magyarnak lenni akaró asszony életét. Jókai Anna – csakúgy, mint a magyarsághoz szóló szereplői – a XX. század küzdő, megalkuvást nem tűrő, a magyar sorsot büszkén viselő asszonya volt, a polgári világ fő- és mellékszereplője egyaránt.

Jókai Anna halálával a magyar irodalom, a polgári-keresztény gondolat pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Amikor elveszítette a szeretteit, meg tudott békülni a veszteséggel. Most rajtunk, magyarokon a sor.

Jókai Anna a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Kossuth-nagydíjas magyar író- és költőnő 1932. november 24-én született Budapesten egy polgári család második gyermekeként. 1939 és 1942 között a Mária Terézia téri elemi mintaiskola, 1943 és 1951 között a Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanulója volt, már ekkoriban verseket, novellákat írt.

Pályája elején könyvelőként, majd népművelőként dolgozott. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ezt követően 1974-ig tanított, majd szabadfoglalkozású író lett. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992 között elnöke volt. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.

Első novellája, a Családi kör 1966-ban jelent meg, ezt követte 4447 című regénye 1969-ban, amelyet 1977-ig további  öt regény és négy elbeszéléskötet követett. Műveiben gyakran foglalkozik a tanári hivatás problémáival, a szeretet jelenlétével, főhőse a mai magyar átlagpolgár.

Már első regényét is elismeréssel fogadta a kritika, és az olvasók körében is hamar népszerűvé vált. Legismertebb művei: Tartozik és követel (1970), A labda (1971), Napok (1972), Szerelmeink, szeretteink (1973), Szegény Sudár Anna (1989), Ne féljetek (1998), Éhes élet (2012). Regényei mellett elbeszéléseket, verseket, esszéket is írt.

Munkásságát többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (1994) és Kossuth-nagydíjjal 2014, Prima Primissima közönségdíjjal (2004), Budapest díszpolgára kitüntetéssel (2012), és a Magyar Érdemrend nagykeresztjével (2012) ismerték el. 2014 óta a Nemzet Művésze.

Jókai Annát Magyarország Kormánya saját halottjának tekinti, búcsúztatása időpontjáról később adunk hírt.”