Pótszervet papírból – Charlie N. Holmberg: A papírmágus

„A sztori legizgalmasabb és legeredetibb eleme maga a mágia működése. Nem születni kell rá, hanem elsajátítható. A papírmágiáról olvashatunk a legrészletesebben, és hamar kiderül, hogy van benne fantázia, bőven túlmutat néhány origami daru vagy béka életre keltésén. A papírmágia nem csak a minőségi szórakoztatás lehetősége, hanem annál sokkal több: akár emberi szervek átmeneti pótlását, akár haldokló életének meghosszabbítását is el lehet érni vele. Ezért is érthetetlen, hogy egy ilyen szakma hogyan tud ennyire háttérbe szorulni, illetve miért ennyire rossz a híre, miért csak “dicsőített dekoratőröknek” tartják a művelőit. A többi mesterségről épp csak említés szinten olvashatunk, Holmberg a papírbűvölésen kívül csak a metszők illegális emberi húshoz, vérhez kötődő mágiáját mutatja meg részleteiben.

Sajnos nagy, átfogó képet nem kaphatunk a mágia társadalomra és történelemre tett hatásáról vagy a metszők csoportjának mélyebb motivációjáról. Ceony szemszöge túlságosan szűk, nem lát rá a tágabb képre. A karaktere egyrészről századba illően komfortos a hagyományos női szerepekkel; és szintén a korszakban elfogadott normának megfelelő korkülönbség ellenére vonzódni kezd a tanárához. Holmberg végül YA kereteken belül marad és óvatosan kezeli ezt a dolgot, tanár és diák vonzalmát meghagyja egy erős ígéretnek.

A szerző szerethető, emberi hősnőt farag Ceonyből, nem esik abba a hibába, hogy a karakter félelmet nem ismerőnek, vagy feleslegesen rinyálósnak alkossa meg. Ceony éles eszű, és az engedetlensége meg a tökössége is jól jön; amikor mindenki más tétlen, Ceony cselekszik. Mire a történet végére érünk, könnyen kötődni lehet a lányhoz.”