„Győzelminek volt szánva Orbán Viktor június 27-ei értékelése, félelembeszéd lett belőle.
Időnként úgy érzem, be vagyok kerítve, de aki fél, ne menjen erdőbe – mondta nem is oly rég Orbán Viktor rajongóinak győri tábora előtt.
Csakhogy nekem az a benyomásom, hogy a kormányzó párt vezetője mintha épp az előttem ismeretlen eredetű félelmeit leplezné azzal, hogy úton útfélen emlegeti a ránk leselkedő veszélyeket. Nem mintha nem vetne fel valóságos problémákat, de ezt anélkül teszi, hogy érdemi vitát nyitna róluk. S talán ennek következménye, hogy rendre elmaradnak a hosszú távra is érvényes, az ország gondjait komplexen kezelő, a nyilvánosság elé tárt megoldási javaslatai. Ezzel szemben, a magányos erdőjáróhoz hasonlóan, mintha hangos kiabálásokkal, füttyögésekkel szeretné elűzni saját nyomasztó érzéseit, amelyekkel aztán a környezetét is megterheli.
Igaz, ez lehetne magánügy is, csakhogy Orbán Viktor történetesen Magyarország miniszterelnöke.”