Futballreform

„Kezdjük azzal, hogy Csányi Sándor megköveti a magyar adófizetőket és futballszurkolókat, majd világossá teszi, hogy miután az általa is fémjelzett labdarúgásfejlesztési modell a magyar foci történetének legnagyobb kudarcát produkálva megbukott, nincs morális alapja rá, hogy további bizalmat kérjen, ezért lemond az MLSZ-elnöki pozícióról, és viszi magával Bernd Storckot is, akinek vállalnia kell a felelősséget a történtekért. Mindannyian tudjuk persze, hogy ha a valódi felelőst keressük, Orbán Viktornak kellene bejelentenie a távozását, de mi – vele ellentétben – nem keverjük össze a sportot a politikával, ezért tőle beérjük annyival, hogy deklarálja: mostantól tartózkodni fog a hazai labdarúgás belügyeibe történő beavatkozástól, és azzal foglalkozik, amiért a fizetését kapja tőlünk, vagyis a miniszterelnöki teendőire koncentrál, a hobbiját pedig szigorúan csak magánemberként, a szabadidejében űzi.

Ez lenne a nulladik pont, a minimális elvárás Andorra után, ha egy civilizált európai országban élnénk, ahol a szavaknak súlya, a tetteknek pedig következménye van. Az az igazság ugyanis, hogy nem mi csináltunk politikai (»nemzeti«) ügyet a fociból. Nem mi találtuk ki, hogy érdemes több pénzt költeni a professzionális labdarúgás humán és infrastrukturális oldalára, mint a magyar felsőoktatásra.”