A Fantasztikus világok jelen formájában nem több egy a Disney-marketinggépezetének farvízére gyárott merchandising-terméknél, amely évről évre ugyanazt a közhelyes semmit adja el a lehúzható rajongóknak.
„Sokszor már egyenesen nevetséges az is, hogy egyes szerzők szinte kényszeresen nem hajlandók az adott mű keretein túlra kiterjeszteni figyelmüket, az elemezhető tartalom hiányát pedig kritikátlansággal pótolják, a hézagokban is az alkotói elképzelést látva meg. Sokan nem az adott mű világáról, hanem világában gondolkodnak, nem szellemi termékként, írói szándék és a korhangulat termékeként látva és láttatva írásaik tárgyát, hanem önjáró logikával működő univerzumokról beszélnek, találgatásaikkal az elcsépelt rajongói teóriák szintjére züllesztve le az esszéket. Ha valami nincs kitalálva a Star Wars-univerzumban, az is fontos részletek ad szerintük az összképhez, nem pedig arról árulkodik, hogy Lucas és utódai figyelme nem terjedt ki erre területre. Lovász Dorottya írása ehhez képest egy egyértelműen üdítő ellenpélda, ő ugyanis képes kritikusan viszonyulni Asimov robotokról alkotott világképének és nem csak a szerző által teremtett keretek között gondolkodni. Ő az egyetlen továbbá, aki nem a nyereghez keresi a lovat, azaz gondolatait nem Asimov műveiből kiindulva áll neki kifejteni, hanem esszéjében először egy koherens és kimerítő áttekintést ad a témáról, és ehhez szemlézi a releváns példákat a legendás sci-fi szerző műveiből. (Amennyiben jól értem bemutatkozó szövegét, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy gyakorlatilag szakdolgozatának kivonatát olvashatjuk.)
Az övé az egyetlen valóban érdekfeszítő társadalomfilozófiai eszmefuttatás, pedig ilyenből még A sci-fi politológiájában is jóval több akadt. Ez pedig azért igazán szomorú, hogy a Fantasztikus világokban sem izgalmas témákból, sem kiváló szerzőkből nem volt hiány, azonban az életképtelen megközelítés mindkettőt megfojtotta. Én borzasztó szívesen látnék Magyarországon is olyan műveket, amelyek tematikai alapon szerveződnek és hagynak teret íróiknak az átfogó elemzésekre (például Török által hivatkozott Drezner-műről látatlanban is úgy tűnik, hogy képes megvalósítani, amit a Fantasztikus világok nem), nem pedig az az elsődleges céljuk, hogy jól megdögönyözzék az éppen aktuális kedvenceket, aztán vagy kisül ebből valami, vagy nem. A Fantasztikus világok jelen formájában nem több egy a Disney-marketinggépezetének farvízére gyárott merchandising-terméknél, amely évről évre ugyanazt a közhelyes semmit adja el a lehúzható rajongóknak.”
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Így kontextus nélkül leírva a darwinizmus, liberalizmus, BLM, feminizmus, eugenika, LMBTQ és transzhumanizmus mintha semmiben sem kapcsolódna egymáshoz, pedig ezúttal is összenő, ami összetartozik.
Száraz Miklós György bő negyedszázada van jelen az irodalmi életben.
Egy kutatás bizonyítja, hogy a hazai média által gyakran emlegetett uniós tagállam munkaerő-piaci helyzete sem ad okot büszkeségre.
A modernitás nagy ideológiái – liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus – mára érvényüket vesztették.
