Az idők szava

A legnagyobb gáz,hogy meg vannak győződve a tévedhetetlenségükről.

Heteró menet régóta van már, Szarisztó: a reggeli sorakozó a sitten.

Márai Sándor: „Nem szeretem a homoszexuálisokat; társaságuk… kínos ellenérzéssel tölt el. Nem az ellen van kifogásom, ami számukra a nemi élet megoldási képlete, ez teljesen közömbös, hanem jellemük, lényük ellen, ami torz, beteg, harmóniátlan.” dettó Momentumosok...

Vándorcirkusz érkezik a vidéki városkába. Az esti előadás telt ház előtt zajlik, a nézők nevetnek a bohócon, tapsolnak az ügyes lovaknak, rémüldöznek az oroszlánoktól. Aztán a porondmester bejelenti a fő attrakciót, elnémul a zene, lekapcsolják a fényeket, csak egy reflektor világítja meg a porondot, ahol megjelenik egy fénylő ruhába öltözött férfi és egy hatalmas krokodil. Világszám kiabál a porondmester, a művész beleteszi a fejét a szörny állkapcsai közé. És tényleg így történik, a férfi ráüt a krokodil fejéra, az kitátja a száját, és az ember beledugja a fejét. Aztán ráüt megint a krokodil fejére, az szétnyitja az állkapcsait, és a fej sértetlenül kiszabadul. Hatalmas taps.. Most jön az igazi világszám, a férfi a legnemesebb szervét helyezi az állkapcsok közé, amik ha összecsukódnak, többé nem férfi a férfi. A művész úr a fejére üt a krokodilnak, az kitátja a száját, ő beteszi a farkát és ez a mutatvány is sikerül. Újra megszólal a porondmester: Ha a nézők közül valaki ezt megcsinálja, azé lesz a napi bevétel. A dob pereg, a reflektor pásztázza a nézőteret, mikor hátul felemelkedik egy vézna kar. Tessék uram, tessék, fáradjon le porondra, próbálja meg. A kar után megjelenik egy kis sovány emberke és fejhangon megszólal, megyek, de tessék szólni a művészúrnak, hogy ne üssön akkorát a fejemre...