A bizonyíték

„A másik cél a gyanú felébresztése. Az egyszerű választó fejében a rázúdított információk csak foszlányokban maradnak meg. Az információ morzsákból és az eredeti meggyőződéseiből összepréselt világnézet, politikai meggyőződés keletkezik. Olyan, mint a pozdorjalemez. Hónapok évek múlva a libsi választók fejében megingathatatlan, tényszerű valóságként fog élni Orbánbasi svájci titkos bankszámlája, melyre Putyin utalja a pénzt. Soha nem fog felmerülni bennük, hogy vajon Putyin miért csinálná ezt. Arról nem is beszélve, hogy az orosz titkosszolgálat – melyről tudjuk, hogy egy tablettel, két mobiltelefonnal és egy cipőhúzóval meghamisította az amerikai elnökválasztást – hagyná-e, hogy különböző titokzatos alakok házaljanak vele Gyurcsányéknál.

Amúgy, el kell ismerni, viszonylag ügyesen összerakták a dolgot. Benne van minden olyan gyanú, gyanús szó, amelyek libsi körökben manapság forgalomban vannak. Oroszok, svájci bankszámla, titkosszolgálat, Putyin. Talán még a mostanában elengedhetetlen »hacker« szó hiányzik, de még arra is sor kerülhet, bár nem akarok ötleteket adni a forgatókönyvírónak. Valószínűleg ezek voltak a hívószavak, melyekhez a történetet az irodalmi érzékkel megáldott DK-sok költötték.

Csak egy baj van. Nemigen van épelméjű ember, fatornyos hazánkban, aki a Pojáca bármely állítását elhiszi.”