Ritka, mint a női politikus – Gender-kérdés a politikában

„Miért érdemes a gender-kérdéssel foglalkozni a politikában is? A demokratikus politika kulcstényezői a részvétel és a képviselet, épp ezért merül fel igényként a képviselők nemének azonos aránya. A nemek esélyegyenlősége a demokratikus berendezkedés egyik alapkövetelménye. A nők jelenléte a törvényhozásban lehetőséget ad a női érdekek képviseletére, megváltoztatja a politikai stílust és kultúrát, ráadásul elősegítheti, hogy a nőket érintő problémákról és megoldási javaslatokról is szó essen.

A főbb döntéshozó testületekben tapasztalható nemi arányok közti egyenlőtlenségért a választók, a pártok és politikusok egyaránt felelősek. Amellett, hogy a nők nem vállalnak kellő számban képviselőjelöltséget, a pártok pedig kisebb arányban jelölnek női jelölteket, a választók többsége nem szavaz nőjelöltre. Milyen pszichológiai tényezők munkálkodhatnak emögött? A válasz a szexizmus és a gender-sztereotípiák.

(...)

Az ellenséges szexizmus úgy tünteti fel a nőket, mint akik képtelenek a gazdasági vagy politikai hatalom megtartására, míg a jóindulatú szexizmus racionalizálni tudja, hogy miért jó a nőket a háziasszony szerepében tartani. A szexizmus ideológiai szinten egy hatásos eszköz arra, hogy a nőket távol tartsa a hatalmi pozícióktól és fenntartsa a status quo-t, a férfi dominanciát. Mivel a politikai hatalmi ambíciók és a vágyott politikai pozíció elérése férfias cselekedetnek számítanak, ezért lehetséges, hogy a szexizmus befolyásolhatja a választók preferenciáit és a törvényhozás résztvevőinek döntéseit.

(...)

A gender-sztereotípiák nemcsak leíróak arra vonatkozóan, hogy milyen a tipikus férfi vagy nő, hanem előíró természetűek is. Meghatároznak kívánt személyiségjegyeket, viselkedést és szerepeket, emellett megfogalmazzák, hogy milyen az ideális férfi és nő.

Milyen szterotípiák élnek az egyes női csoportokkal kapcsolatban? A tradicionális szerepeket betöltő nők – mint például a háziasszonyok, a családanyák, a titkárnők – sztereotipikusan melegszívűek, de inkompetensek, míg a nem hagyományos szerepeket betöltő nők, mint a feministák, női élsportolók, karrierista nők – és ide sorolhatjuk a női politikusokat is – a férfiakhoz hasonlóan bár kompetensek, de sztereotipikusan nem jellemző rájuk a melegszívűség.

A fentiekből is látszik, hogy a nőkhöz társított személyiségjegyek – a férfiakéval ellentétben – nem azok, amelyeket a munka és a politika világában tipikusan értékelnek a felek. Emellett fontos, hogy gender-sztereotípiák előíró jellegűéből adódóan mindazok, akik megsértik ezeket, negatív reakcióra számíthatnak. A létrejött sztereotípiák érzelmi szinten előidézhetnek például irigységet vagy megvetést, amiből könnyen diszkrimináció is kialakulhat az adott csoport irányába.”