Az elnök vélt vagy valós külpolitikai analfabetizmusa ellenére gyorsan visszatette Amerikát a világtérképre.
„»Én vagyok a legboldogabb csávó Amerikában. Olyan elnökünk és nemzetbiztonsági csapatunk van, amelyről nyolc évig csak álmodtam« – mondta két hete egy tévéműsorban a Donald Trumpot korábban legkeményebben támadó republikánus szenátor. Lindsey Graham azt követően vélekedett így, hogy az új elnök Amerika legpusztítóbb, nem nukleáris bombáját dobta le az Iszlám Állam afganisztáni bázisára, Észak-Korea partjaihoz vezényelte az egyik legnagyobb repülőgép-hordozóját, újabb rakétavédelmi rendszert szállított Dél-Koreának, és elrendelte az iráni nukleáris együttműködés felülvizsgálatát.
Az óceán túlpartján viszont Trump hirtelen a szokásos globalista neokon-összeesküvés jelképe lett. Az amerikai média, amely a kampányban a túlzott orosz befolyás miatt aggódott, most az amerikai–orosz kapcsolatok mélypontjáról beszél. A jelek szerint az első katonai és politikai karrier nélkül megválasztott elnök vélt vagy valós külpolitikai analfabetizmusa ellenére gyorsan visszatette Amerikát a világtérképre.”
A Fehér Ház szerint az amerikai és ukrán elnök telefonon egyeztetett egy gazdasági megállapodás nyomán, miközben Svájcban amerikai–kínai tárgyalások kezdődnek a vámokról.
Eddig hirdette, hogy fut Trump után, most feltételt szabna.
Jelenleg 145 és 125 százalékos vámtarifák röpködnek, ehhez képest tényleg bármi jobb.
Lehet a tegnap történteken ironizálni, de valójában véresen komoly dologról van szó.
Kívánok Ferinek boldog nyugdíjas éveket, a Klárával való szakításukhoz pedig sok erőt a családnak.
Történészként leginkább azt gondolom, hogy nagyon remélem, hogy meg fogja írni az emlékiratait.
„Miért olyan a DK-tagoknak küldött búcsúlevele, mintha nem is ő írta volna?” – tette fel a kérdést Kulifai Máté.
A magyar szurkolókra mindig rácsodálkozik a világ.
