„Carey a gombaapkalipszis ábrázolásához az inváziós zombihorror kelléktárát használja, ezzel értelemszerűen áthuzalozva a zsánerben megszokott kérdésfeltevéseket. A kulisszák változatlanok (a modern civilizáció romjai, katonai bázis, kihalt nagyváros, portyázókkal teli vidék) és a műfaj típuskaraktereit sem variálja túl: a pozitív főhős egy humanizmusát féltve őrző tanárnő, társai a bajban pedig egy mindent klinikai pragmatizmussal szemlélő doktornő és néhány józan paraszti ésszel operáló katona. A társadalmi intézményeket és hozzájuk kapcsolódó gondolkodási mintázatokat reprezentáló társaság bázisuk pusztulása után utazik keresztül a 28 nappal később című filmből is ismerős angliai vidéken, velük pedig az eredeti címben (The Girl with All the Gifts) szereplő fertőzött kislány, aki az elsőgenerációs gombazombikkal és nála jóval tompább gyerektársaival ellentétben ragyogó intellektust és kiváló empatikus készségeket mutat — addig, amíg meg nem érzi az emberi hús étvágygerjesztő illatát. A zombik, mint minden horrormonstrum, jellemzően az emberi és nem-emberi közti határvonal felszámolásával váltják ki a műfajra jellemző befogadói érzeteket (a félelmet és az undort), differentia specificájukat a horror-bestiáriumon belül pedig az élő/halott ellentétpár egymásba csúsztatása adja. Huszadik századi, tipikusan tengerentúli teremtmény, amelynek előképeit nem az európai mesekincsben, hanem a karibi folklórban találjuk, és késői megjelenése, illetve a vámpírokkal vagy a farkasemberekkel ellentétben nehezen romantizálható adottságai az evolválódó gótika szörnyei közt nem csupán arra kárhoztatták, hogy afféle bűzös underclass-szá váljék a műfajcsoporton belül, de a róla szóló történeteket is a poszt-marxista teóriák keretein belül fogant elemzések kedvelt tárgyává tette.”