A politikai közbeszédről

„A közösségi médiának köszönhetően újabban mindenki közzéteheti a gondolatait anélkül, hogy azt valaki felülvizsgálná és megszerkesztené. Megtudjuk embertársaink véleményét olyan témákról is, amelyek föl sem merültek volna közöttünk. A szemben lakó szomszéddal húsz éve hetente egyszer-kétszer pár barátságos mondatot váltottunk, de sohasem politikáról, és jó fejnek tartottuk. Most látjuk, hogy megoszt egy olyan cikket, amelyből kiderül, valószínűleg nem arra szavaz, akire mi. Hát persze, hogy egyből tahóvá válik a szemünkben.  (...)

Azzal, hogy digitálisan összekapcsolódtunk, Pandóra szelencéjét is kinyitottuk. Ebből a szelencéből gyűrűzött elő a trollkodás, az, hogy a képernyő mögötti biztonságban meg merjük mondani a tutit egymásnak, aztán csodálkozunk, hogy ez a valóságban is problémákat eredményez.

Nem tudok semmi biztatót mondani. Nem úgy tűnik, hogy a média témahajszájából és a közösségi média őrületéből lenne visszaút. Ezután ilyen lesz az életünk, megtanulunk ennek keserűségével élni.

Reméljük, hogy a személyes találkozásokkor a szavak mögül elpárolog a fenyegetés, és nem esünk egymásnak fokosokkal és bunkósbotokkal, mint elődeink a békeidőkben.”