Elhatároztuk, hogy feltesszük Magyarországot a térképre
Elérjük a célunkat: Magyarország valódi kapcsolódási ponttá, kereskedelmi- és elosztóközponttá válik Európában!
Az az európai, keresztény civilizáció, amelyet sajátunkként élünk, végóráit éli.
„Oswald Spengler 1922-ben megjelent főművében, a Nyugat alkonyában olyan jóslatot kockáztat meg, melyet ma kőkemény valóságként élünk és saját szemünkkel tapasztalunk. A német történész-filozófus a neves mű második kötetében így ír: »A nagy fordulat (a népek történetében) akkor következik be, amikor egy nagy műveltségű nép mindennapi gondolkodásában a gyermekek létezésére indokokat kezd keresni. A természet nem ismer indokokat. (…) Az ősi népek bő gyermekáldása természeti jelenség, melynek meglétén senki nem morfondírozik, még kevésbé annak hasznán vagy kárán. Ahol a születési indokok egyáltalán tudatosulnak, ott maga az élet vált már kérdésessé. (…) Az ősasszony, a parasztasszony: anya – minden női sajátossága ebbe a fogalomba fut össze, csak később jelenik meg az ibseni nő, a barátnő, akinek gyermekei helyett lelki konfliktusai vannak. (…) A gyermekbőség fokozatosan provinciálissá válik.
A sokgyermekes apa a nagyvárosokban karikatúra.
Ezen a lépcsőfokon veszi kezdetét minden civilizációban az elnéptelenedés stádiuma. Így zajlott ez az antikvitásban is: az Imperium a legteljesebb békét élvezte, gazdag volt, magas műveltségű, jól szervezett. Mindennek ellenére gyorsan és tömegesen fogyott a népessége.«
Ismerős?
Az az európai, keresztény civilizáció, amelyet sajátunkként élünk, végóráit éli. Ez nem optimizmus vagy borúlátás kérdése, egyszerű matematika. Erről a tendenciáról beszél minden demográfiai mutató. Az ENSZ vonatkozó jelentése szerint az európai kontinens lakosságszáma – a világban egyedüliként – csökkenni fog 2050-ig. S bár az egy nőre jutó születésszám a mostani 1,6-es európai átlagról 1,8-ra növekedik majd (alapvetően a bevándorlók magasabb termékenysége miatt), de ez még mindig nem éri el az önfenntartáshoz szükséges 2,1-es átlagos születésszámot.”