Politika és nyilvánosság

„Márpedig ha a politika ilyen iramban folytatja a züllést és a züllesztést, akkor finoman szólva is kérdéses, hogy meg tud-e állni, ha lehet, még a szakadék előtt. Számonkérhető tájékoztatás hiányában lábra kaphatnak az ellenőrizetlen rémhírek. S ahogy az ingerküszöb emelkedik, úgy lépünk át korábban átléphetetlennek hitt határokat, úgy lesznek semmivé egykor örök érvényűnek gondolt normák, értékek. Ha így megy tovább, akkor a közbizalom kibírhatatlanul súlyos csapást szenvedhet el.

Ezért itt és most szögezzük le, ez tarthatatlan. A politikának szóba kell állnia a sajtóval. Bármelyik pártról, oldalról, bármelyik világnézetről, illetőleg bármelyik orgánumról legyen is szó. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a média bojkottálásával nem az adott újságot, hírportált, tévét vagy rádiót bántják csupán, még ha nagyvonalúan túllépünk azon a kérdésen, miszerint egy demokráciában eleve mennyire megengedhető, hogy a politika ártani akarjon bizonyos szerkesztőségeknek. A legkevésbé sem. Az újságírók lehetetlen helyzetbe hozásával a fogyasztókat, az állampolgárokat, az adófizetőket, a választópolgárokat – konkrétan: önt, kedves olvasó – veszik semmibe, nézik levegőnek, amikor a média egy részétől megtagadják a tisztességes, elvárható mennyiségű és minőségű tájékoztatást.”