A liberális lázadás éve

„A következő szavazást Németországban rendezik. Gyakorlatilag biztosak lehetünk benne, hogy az a választás is a liberális Európa megerősödésével végződik. A győzelemre legesélyesebb két kancellárjelölt elkötelezett az unió és a liberális alapértékek mellett. A német populista pártok sikerében talán már Putyin sem hisz, bár mindent meg fog tenni az eredmény befolyásolásáért, ahogy azt az Egyesült Államokban is megtette. Európát azonban nem fogja tudni bevenni.

Mindez nem jelenti azt, hogy minden rendben volna az európai politikában, és azon ne kellene változtatni. De a nyugati demokráciák erejét az is mutatja, hogy sokszor lassan, keservesen, de képesek az önkorrekcióra. És ez azt sem jelenti, hogy nincs veszély. De igen, van: az antiliberális és populista mozgalmak folyamatosan tesztelik a nyugati országok intézményrendszerét, mert a céljuk valóban az, hogy elérjék azt a bizonyos illiberális fordulatot, amiről a magyar jobboldal álmodozik. Ebben a küzdelemben a populisták időnként elérnek ugyan sikereket, de semmilyen jel nem utal arra, hogy a liberális világrendnek vége lenne. Épp ellenkezőleg: az osztrák, a holland, a francia és valószínűleg a német választás egy fordított trendet bizonyít. Azt látjuk, hogy az európai országok lakossága megijedt a felelőtlen politikusoktól, és meg akarja erősíteni azt az uniót, ami békét és prosperitást hozott a kontinensre.

Úgy is mondhatjuk, hogy Európa fellázadt az illiberális kalandorok ellen. Ebben az értelemben 2017 tényleg a lázadás éve lett, csak nem úgy, ahogy azt Orbán Viktor gondolta. Ha minden jól megy, az év végén azt nyugtázhatjuk, hogy az idei év Európa megvédésének és a liberalizmus visszatérésének éve volt. 2018-ban pedig már mi, magyarok jövünk.”