„Közhasznú hazaárulók”

„A ma leginkább támadott civil szervezetek tehát megfelelnek a jelenlegi kormányzat által felállított szigorú közhasznúsági követelményeknek. De mit is jelent ez? Bár maga a »közhasznú« kifejezés is beszédes, érdemes felidézni a 2011-es civiltörvény fogalmát: »Közhasznú szervezetté minősíthető a Magyarországon nyilvántartásba vett közhasznú tevékenységet végző szervezet, amely a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez megfelelő erőforrásokkal rendelkezik, továbbá amelynek megfelelő társadalmi támogatottsága kimutatható«. A közhasznú tevékenység pedig a törvény alapján az állam részére kötelezően előírt közfeladathoz kapcsolódó tevékenység. Azaz a Helsinki Bizottság, a Transparency, a TASZ és a többi említett civil jogvédő, korrupcióellenes, szociális és kulturális szervezet bírósági végzéssel rendelkezik arról, hogy közhasznú tevékenységet végeznek, hozzájárulnak »a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez« és »megfelelő társadalmi támogatottsággal« bírnak. És hogy mindehhez »megfelelő erőforrással« rendelkezzenek, külföldről is elfogadhatnak támogatásokat.

Tehát az ellentmondás lényege: az új javaslat indoklása szerint »külföldi érdekcsoportok« civil szervezetek támogatásával veszélyeztetik »Magyarország nemzetbiztonságát és szuverenitását«, a támogatás pedig »a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásával« hozható összefüggésbe; egy másik törvény alapján viszont a külföldi donorok a magyar társadalom kimutatható támogatása mellett, a közösség számára hasznos és szükséges, állami közfeladathoz kapcsolódó tevékenységre adnak pénzt.

Éppen ezért az a bírósági nyilvántartás, amelyik a külföldről támogatott civil szervezetek listáját fogja tartalmazni, valójában azon egyesületeket és alapítványokat tünteti fel, amelyek támogatói között vannak olyanok, akik külföldről, a magyar társadalom érdekében, magyar állami feladathoz kapcsolódó tevékenységet támogatnak.

A törvények közötti ellentmondás ismét megmutatja, hogy egy minden szempontból védhetetlen jogalkotói szándék propagálása érdekében a kormányzat hajlandó megtagadni a saját maga által felállított szabályokat is. A látszólag csak egy szűk réteget érintő jogszabálytervezet okkal lett a jogbiztonság és a demokrácia semmibe vételének újabb jelképe.”