Okoz-e meglepetést Le Pen?

„Bejött a papírforma, de bejön-e a második fordulóban is? Ez most a francia elnökválasztás fő kérdése. A hagyományos pártokat a körön kívül hagyva a jelenlegi elitet két különböző oldalról előző politikusok közül kerül ki Franciaország új elnöke. Az egyik térfélen Emmanuel Macron próbálja meggyőzni a többséget, hogy valami újat akar, a másikon Marine Le Pen akarja elhitetni, hogy ő képviseli a jövőt. Tagadják a hagyományos pártokat, két eltérő világképet vázolnak. S ebben fogható meg a választás lényege. Míg ugyanis Macron a globalizáció élére állna, addig Le Pen ettől elfordulva bezárkózna. Az egyik az elmúlt két évtized folyamatainak győzteseire, a másik a vesztesekre, a lemaradókra alapozná győzelmét. S ismerjük be, mindkét oldalon vannak bőven. A francia választások második fordulójában tehát ezúttal először nem a jobb- és a baloldal, hanem a globalizáció haszonélvezői, valamint az abban főképp a rosszat, a nemzet elvesztését látók csapnak össze. A legfőbb baj az, hogy ügyesebben vagy kéretlen egyszerűséggel, de mindkét oldal abszolutizálja a maga igazát. Így a kérdés nem is az, hogy egy európai Obamát vagy egy gall Trumpot látnának-e szívesebben a franciák, hanem az, melyikük tudja hitelesebben eladni az üzenetét.

Ebben Macron sokkal jobbnak tűnik. Kiválóan használja a technika vívmányait, és sokszor úgy csavarja ujja köré a csalódottakat, hogy azok észre sem veszik. Le Pen ezzel szemben nem az internet, a startupok embere, de karizmatikusabb, meggyőzőbb. Így aztán megint oda lyukadunk ki, hogy két világ csatázik, s ebben logikusan az elsőnek kell győznie. Ezt a 60:40 százalékos arányt mutatják a felmérések is, ám ezek nem igazán veszik figyelembe, hogy a Nemzeti Front szélsőségeket lenyesegető vezéralakja keresve sem találhatott volna ideálisabb ellenfelet Macronnál. Vele szemben ugyanis meghaladhatja legfőbb gyengéjét, a szélsőjobbos megbélyegzést, s neki kedvező terepen ütközhet.

Ha a globalizáció kérdése köré tudja összpontosítani kampánya fő mondanivalóját, s válaszként nem csak a bezárkózást ajánlja, akkor akár még nyerhet is – ehhez azonban ki kellene fordulnia önmagából. Ráadásul csapdahelyzet számára, hogy a viták nagy eséllyel inkább az európai integráció körül forognak majd, ami pedig egyértelműen Macronnak kedvez. Bármennyire bajban van is az Európai Unió, a franciák többsége nem fordítana neki hátat, ráadásul ezen a téren ígér Macron leginkább érdemleges válaszokat a mai kihívásokra. Le Pen leginkább a migránsok kérdésének felturbózására játszhat, ám aligha örülnénk annak, ha egy esetleges újabb terrorakcióra adott reakció, a félelem döntené el a választást. A szintén a fősodorból érkező, de a hagyományos pártokról jó érzékkel idejében leváló, s magát a demokrácia letéteményesének tartó Macron malmára hajtja a vizet, ha a kampány a kirekesztést és a Nemzeti Front hátrahagyott múltjának sötét foltjait hozza fel.

Nem kedvez Le Pennek, hogy sármos és fiatal ellenfele elhalászhatja előle a nők egy részét, mivel a radikális jelölt támogatóinak meghatározó részét éppen a gyengébbik nem tette ki. Emellett csak akkor van esélye, ha az alulfizetett munkásrétegek ugyanúgy kiállnak mellette, mint 2012-ben. Az eddiginél is nagyobb szociális érzékenységre, ideológiai értelemben további baloldali fordulatra volna szükség Mélenchon szavazóinak átcsábításához is, ami szintén azt feltételezi, hogy az ideológiák helyett a globalizáció legyen az elkövetkező másfél hét vitáinak a középpontjában. Ehhez persze Macronnak is lesz pár szava, már csak azért is, mert modern, a Trump-kampányból ismert populizmusa révén a munkásokkal is megtalálta a közös hangot.

A radikálisok jelöltjének jön jól ugyanakkor, hogy egyik gyengéjét, a kormányzóképesség kérdését nem játszhatják ki vele szemben, hiszen Macronnak is az az egyik legfőbb baja, hogy mögötte álló párt nélkül mit kezd majd a győzelmével. Ezzel szemben ha Le Pen rá tudja ragasztani ellenfelére, hogy valójában a fősodorból, annak is a leszerepelt baloldaláról jött, akkor a jelenlegi elittel szembeni elégedetlenség szavazatokat hozhat számára. A baj csak az, hogy a fősodorból kiábrándultakat Macron is elég jól fogja.

Egy szó, mint száz, Le Pennek minden gyengéje ellenére lenne esélye arra, hogy áttörje az üvegplafont, ha a kampány a globalizáció kérdése körül forogna. Erre Macronnak a legújabb kampánytechnikákat kiválóan alkalmazó csapatát látva kevés az esély. Le Pen győzelme így igazi meglepetés lenne, az elmúlt öt évben mutatott erősödését látva azonban a jövőben még bízhat. Macron ugyanis számára az ideális elnök lesz, s ha a hagyományos erők nem térnek magukhoz, a globalizáció hívei nem tanúsítanak némi önmérsékletet, ráadásul még az Európai Unió is gyengélkedik, öt év múlva jó esélyekkel indulhat. Más kérdés, hogy kell-e nekünk ennyi rossz.”