Egyetemes történet – Szolidaritás a CEU-val

„Mi, akik valaha a Népszabadságnál dolgoztunk, pontosan tudjuk, milyen az, amikor a kormány ráront a szabad gondolkodás egyik intézményére. A dolog mindig egy hatalmas csúsztatással kezdődik - tavaly októberben »egyszerű gazdasági döntés« született, most »egyszerű oktatáspolitikai döntésről« beszélnek - , és úgy végződik, hogy állnak az új barbárok a romok fölött, sóval hintve be a pusztításuk nyomait. (Az egyetlen különbség, hogy most valamiért nagyon fontos nekik a törvények betartása – fél éve, amikor a tulajdonos és a politika sorozatosan sértette meg a jogainkat, ez valamiért nem zavarta annyira az igazságért aggódó kormányt.)

Értünk is megszólaltak akkor mindazok, akik fontosnak érzik, hogy Magyarország ne térjen rá a putyini tévútra; mi is megszólalunk most a CEU-ért, az oktatás és a gondolkodás szabadságáért. Aggodalommal és együttérzéssel küldjük az alábbi cikket: Miklós Gábor kollégánk írta egy héttel a Népszabadság bezárása előtt – ma talán még tanulságosabb, mint akkoriban.”