Színes festékekkel álmodók

„Vannak ilyen végtelenül abszurd korszakok, amikor az ember már csak erős képekben képes kifejezni a tehetetlenségét. A levert szabadságharc után sujtásos mentében és Kossuth-szakállban feszített a fél ország, a hatvanas években pedig IKKA-csomagból dekorált hippik özönlötték el a balatoni strandokat. Most meg a festék megyen.

Politikai cselekvésnek ugyanis nehezen volna nevezhető, hogy az ember odamegy az államfő irodájához vagy épp a szovjet felszabadítási emlékműhöz, aztán nekilódít egy butykosnyi narancssárga festéket. A tehetetlen indulat levezetéséül viszont éppen megfelel. Látványos, beszédes, illik a korhoz és még környezettudatos is, lévén a festék vízbázisú. Hasonlóan nyugtató hatással lehet az elkövető Kétfarkú Kutya-passzivistákra, amikor szép színesre festik az összetöredezett aszfaltot a városi járdákon: a világ ettől nem változik meg, de egy kicsit legalább vidámabb lesz.

Aztán jön a rendőr, és felemelt ujjal figyelmeztet a rongálásra. Mi meg remélhetjük, hogy egyszer majd megint eljön a rendszerváltás.”