Anyák a világ körül: Mexikó

(...)

„Naomiról: (...) Azonban eltelt három év és Naomi érzései gyökeresen megváltoztak. »A város egy régebbi részében élünk, ami nagyon európai hangulatú. Mexikót a mexikóiak teszik számomra szerethetővé. Egyszerűen belelépnek az életünkbe, a mindennapjainkba és meghívnak az ő miliőjükbe, ismeretlenül is. Ilyet nem tapasztaltam Spanyolországban, ahol először megismered a másikat, utána hívod csak el magadhoz. Mexikó azonban a barátságok, az esti vacsorák és a nevetések országa.«

A higiéniáról: »Amikor a gyermekeim elkezdték az iskolát, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a tanárok, az iskolai vezetés igencsak beleszól a család tisztálkodási szokásaiba. Gyakran kaptunk kis üzeneteket, hogy legyenek tisztább a gyermekeink haja és ne csak vízzel, de hajzselével legyen elkészítve a frizurájuk!«

A történelem-szeretetükről: »A gyerekeim egy helyi mexikói iskolába járnak és minden hónapjuk egy-egy történelmi esemény köré szerveződik. Kicsik-nagyok népviseletbe öltöznek vagy forradalmárnak, lelkesen énekelnek, táncolnak, verseket szavalnak és színielőadásokat rendeznek. Egy barátnőmnek panaszkodtam, hogy a fiamat nem érdekli más, csak a történelem, és hogy találjon így magának munkát. Mire csodálkozva válaszolta, hogy Mexikóban a történészek a legsikeresebbek és a kormány nagyban támogatja a munkájukat.«”

(...)