„Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
A Bibó István Szakkollégium közössége feltétlenül hisz a tudományos élet és a tudományos kutatás szabadságában, amely alkotmányos alapokon nyugszik és védendő érték. Tudván, hogy ezt az értéket Elnök Úr is magáénak vallja, arra kérjük, hogy szólaljon fel annak megőrzéséért.
Az Országgyűlés április 4-én elfogadta a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló T/14686. számú törvényjavaslatot. A Bibó István Szakkollégium közösségének szakmai álláspontja szerint az elfogadott törvény az alább felvázolt pontokon ellentétes Magyarország Alaptörvényével. Kérjük ezért Elnök Urat, hogy az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdése értelmében emeljen alkotmányossági vétót és küldje meg az elfogadott törvényt az Alkotmánybíróságnak.
I. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme és a »személyre szabott jogalkotás«
Az Alaptörvény XV. cikke kimondja az egyenlő bánásmód követelményét. Alapvető jogállami érték, hogy a jogszabályok mindenkit azonos mércével mérjenek: a hasonlóakat hasonlóan, a racionális indokok alapján különbözőeket pedig az indokolt mértékben különbözően kell kezelniük.
Úgy gondoljuk, hogy az elfogadott törvény teljes mértékben szembemegy ezekkel a követelményekkel, mivel a jogszabály kifejezetten egy intézmény, a Central European University (CEU) jövőbeli működésének az ellehetetlenítését célozza.
A Törvényalkotási Bizottság összegző módosító javaslata a föderatív államokban székhellyel rendelkező szervezetek számára külön előírásokat emelt a törvénytervezetbe. E szabályok objektíve lehetetlen feltételeket támasztanak a CEU-val szemben, hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnöke számára alkotmányosan tilalmazott lenne felsőoktatási kérdésekben nemzetközi egyezményt aláírni, mivel az tagállami hatáskör. Föderatív típusú állami berendezkedésekben igen gyakori, hogy a köz- és a felsőoktatás ügyét nem a központi, szövetségi szintre, hanem a tagállamokra telepítik - e rendszer egyik példája az USA.
A törvényjavaslatot, annak a parlamenti tárgyalás során módosított formában elfogadott szövegét valójában egyetlen felsőoktatási intézményre szabták. A meghatározott szereplők helyzetének megváltoztatására irányuló jogalkotás alaptörvény-ellenes, hiszen az Alaptörvény általánosan kötelező magatartási szabályok megalkotására ad felhatalmazást. Noha maga a törvényszöveg általánosan fogalmaz, az összes körülmény vizsgálata alapján itt mégis egyértelmű, hogy a cél olyan törvényi feltételek megállapítása volt, melyet egy meghatározott felsőoktatási intézmény nem tud teljesíteni - nem pedig az, hogy a felsőoktatás színvonalát általánosságban javító, vagy legalább biztosító intézkedések szülessenek. Az Alkotmánybíróság már működésének elején kifejtette, hogy »(...) az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az ,,élő jogot'' kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie«. Az »élő jog doktrína« e megfogalmazásából világos, hogy a norma tényleges megvalósulása hogyan sértené meg a védendő alkotmányos elveket és értékeket.
II. A jogállamiság és jogbiztonság követelménye
Alaptörvényünk B) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság több évtizedes gyakorlata alapján a jogállamiság magában foglalja a jogbiztonság követelményét. Úgy gondoljuk, hogy a jogalkotó a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló T/14686. számú törvényjavaslat elfogadásakor nem volt figyelemmel a jogbiztonság ezen alapvető követelményeire, a törvény így a jogállamiságnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt elvét súlyosan sérti.
Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában leszögezte: »[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.« Normákat az általános életviszonyok szabályozására kell alkotni, a jogszabályoknak nem lehet sem célja, sem pedig közvetlen hatása, hogy egy konkrét személyt, vagy a jogalanyok önkényesen kiválasztott szűk csoportját előnyösen, vagy hátrányosan megkülönböztessék. Az ilyen jogalkotás aláássa a jogszabályokba, a jogalkotásba és a jogállamba vetett bizalmat, ezért a jogállamiság és a jogbiztonság sérelme mellett hozzájárul az egyébként is törékeny alkotmányos kultúra rombolásához.
Ez is alátámasztja az I. pontban kifejtetteket, miszerint az Nftv. szóban forgó módosítása diszkriminatív, a később beemelésre került módosítások és a javaslat kommunikációja, parlamenti vitája során elhangzott érvek nem állnak összhangban annak formális indokolásával, de főként nem felelnek meg a jogállamiság követelményének.
III. A kellő felkészülési idő problematikája
Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata a jogbiztonság követelményének részeként megköveteli, hogy az elfogadott jogszabályok kihirdetése és hatályba lépése között a felkészülésre megfelelő időt hagyjon a jogalkotó [34/1991. (VI. 15.) AB határozat]. Azt, hogy ez az időtartam milyen hosszú, „a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve” [10/2001. (IV. 12.) AB határozat]. Az elfogadott törvénymódosítás az eredetinél korábbi (a kihirdetés napját követő napra ütemezett) hatályba lépésről rendelkezik, a konkrét feltételek teljesítésére pedig 2018. január 1-ig biztosít lehetőséget.
A szükséges nemzetközi szerződések megkötésére még ennél is rövidebb, hat hónapos felkészülési idő állna csupán rendelkezésre. Álláspontunk szerint ennyi idő nem elegendő egy kormányközi megállapodás megfelelő előkészítésére, egyeztetésére és ratifikálására, tekintettel a 2005. évi L. törvény előírásaira és a nemzetközi gyakorlatra, hiszen az ilyen szerződések megszövegezése gyakran hosszú évek munkáját igényli. Vissza kell itt utalnunk az I. pontban írottakra is, vagyis, hogy bizonyos esetekben az elfogadott törvény által megkívánt nemzetközi szerződés megkötése lehetetlen. Véleményünk szerint ez a kitétel nem csupán egy intézményre vonatkozó feltételt támaszt, hanem sérti az előreláthatósági klauzulát is, ugyanis nem az érintett egyetemek döntésétől, cselekvésétől függ a megállapodás létrejötte, hanem az érintett államok kormányaitól.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyetemeken minden, az intézmény alapvető struktúráját érintő változás átvezetése hosszú időt vesz igénybe, tehát az is kétséges, hogy objektíve lehetséges-e 2018 januárjáig megvalósítani az elfogadott törvény előírásait ott, ahol ezek jelenleg nem érvényesülnek.
IV. A művelődéshez való jog és a tudományos kutatás szabadsága
Álláspontunk szerint a törvény sérti az Alaptörvény X. és XI. cikkében foglalt művelődéshez való jogot, valamint az oktatás és a tudományos élet szabadságát.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatának értelmében a felsőoktatási intézmények működésének garanciája a művelődéshez való jog, a tudományos élet szabadságát pedig a felsőoktatási intézmény autonómiája biztosítja. A testület ennek megfelelően alkotmányos értékként ismerte el az autonómiát, valamint jelezte: »[m]indannyiszor, amikor a történelem során az állam a tudomány szabadságát politikai, ideológiai, vallási vagy egyéb korlátozásnak vetette alá, az az egész társadalom fejlődésének béklyójává vált.« [34/1994. (VI. 24.) AB határozat]
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a tudományos élet szabadságát kitüntetett alapjogként kezeli, mivel okfejtése szerint az »tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik, egyúttal tartalmazza az államnak azt a kötelezettségét, hogy tartsa tiszteletben és biztosítsa a tudományos élet teljes függetlenségét, a tudomány tisztaságát, elfogulatlanságát és pártatlanságát.« Ennélfogva a véleménynyilvánítási szabadságból eredő külön nevesített alanyi jogokkal azonos védelemben kell, hogy részesüljön az állami beavatkozásokkal, korlátozásokkal szemben [34/1994. (VI. 24.) AB határozat].
Ezt az álláspontunkat támasztja alá az ENSZ által elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. cikk 1. pontja és 4. pontja is, melyek szerint »1. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez.«, illetve »4. E cikk egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az csorbítaná az egyéneknek és jogi személyeknek a jogát oktatási intézmények létesítésére és igazgatására, mindenkor azzal a feltétellel, hogy az e cikk 1. bekezdésében meghatározott elveket tiszteletben tartják és hogy az ilyen intézményekben nyújtott oktatás az állam által meghatározott minimális követelményeknek megfelel.« Úgy véljük, a szóban forgó Nftv. módosítás sérti az e nemzetközi dokumentumban lefektetett alapelveket is.
Valamely felsőoktatási intézmény működésének a teljesíthetetlen adminisztratív előírásokkal történő ellehetetlenítése alááshatja a megjelölt alapjogok és alkotmányos értékek érvényesülését.
A Bibó István Szakkollégium alapértékei között tartja számon a magas szintű akadémiai munka támogatását, a felsőoktatási intézmények autonómiáját és a demokratikus közéletben való pártpolitizálástól mentes szerepvállalást. Úgy gondoljuk, hogy a CEU szerves részét képezi a hazai felsőoktatásnak, hozzájárulása jelentős mind a hazai tudományos élethez, mind a jövő értelmiségének képzéséhez. A tehetséggondozás a CEU és a szakkollégiumok közös missziója, és olyan védendő érték, amely mellett fiatal, elkötelezett értelmiségiként kiállunk.
Nyomatékosan kérjük Elnök Urat, hogy mindezekre tekintettel, eleget téve az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének, küldje meg a törvényt az Alkotmánybíróságnak és kérje, hogy a testület állapítsa meg annak alaptörvény-ellenességét.
Kelt: Budapest, 2017. április 5.
Tisztelettel,
ELTE Bibó István Szakkollégium közössége”
