Tévhitek a családjogban – A házassági vagyonjogi szerződés

Az első és leggyakoribb félreértés, hogy a házasságkötés előtt bejelentkező fiatal pár házassági vagyonjogi szerződés megkötése miatt jön el hozzám, azonban hamar kiderül, hogy ők „csak” egy állapotrögzítő szerződésre gondoltak. A leggyakoribb ugyanis az az eset, amikor a házasulók kizárólag azt szeretnék rögzíteni, hogy ki milyen különvagyont visz be a házasságba. A pusztán különvagyont rögzítő szerződés azonban nem jelent eltérést a törvényes vagyonjogi rendszertől, ha nem tartalmaz ettől eltérő megállapodást. Vagyis a különvagyon deklarálása mellett az életközösség idejére ugyanúgy a házastársi közös vagyon vélelme érvényesül. (Ilyen szerződés hiányában is különvagyon a különvagyon, de egy esetleges vagyonjogi vita körében megkönnyítheti a bizonyítást arra nézve, hogy melyik vagyoni elem is minősül annak.)

Ez a szerződés tehát – a kifejezés jogi értelmében  – nem minősül házassági vagyonjogi szerződésnek, mivel annak az a lényege, hogy a felek a törvényes rendszertől eltérő módon szeretnék rendezni a vagyoni viszonyaikat a házassági életközösségük időtartamára.

Az új Polgári Törvénykönyv a házassági vagyonjogi szerződések körében nagy szabadságot ad a feleknek, így megállapodhatnak abban, hogy az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők maradnak, de megállapodhatnak abban is, hogy csak meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak vagy tartozások tekintetében zárják ki a vagyonközösséget. A jogszabály tartalmaz ugyan megkötéseket, tehát nem korlátlan e körben a felek szerződési szabadsága, így például a közös háztartás költségeit és a közös gyermekkel kapcsolatos kiadásokat a felek közösen kötelesek viselni akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek, de összességében a felek akaratának nagy mozgástere van.

*

Gyakran felmerülő téveszme az is, hogy a két tanú előtt megkötött házassági vagyonjogi szerződés érvényes, azonban sajnos ez nem felel meg a valóságnak. A házassági vagyonjogi szerződéshez érvényességéhez a jogszabály megköveteli, hogy azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Sőt, az ilyen jellegű szerződés harmadik személlyel szemben alapvetően csak akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették.

A fenti rendelkezések bár első ránézésre felesleges „macerának” tűnnek, de ha jobban belegondolunk, akkor érthetővé válnak, hiszen senki nem szeretne például egy válásnál rádöbbenni arra, hogy egy semmis megállapodásra építette fel a vagyonát. Ugyancsak szükséges az ilyen jellegű szerződések „átláthatóvá” tétele a nyilvántartásba vétellel, hiszen egy jóhiszemű harmadik személy folyósíthat például kölcsönt az egyik házastársnak arra figyelemmel, hogy láthatóan jó anyagi körülmények között él, de elképzelhető, hogy az a másik házastárs különvagyona.

A házassági vagyonjogi szerződés megkötéséhez tehát mindenképpen szükséges a szakember – ügyvéd vagy közjegyző – igénybevétele.

*

A harmadik gyakori tévhit, hogy ha egyszer megkötöttünk egy házassági vagyonjogi szerződést még a házasságkötés előtt, akkor életünk végéig ebben a rendszerben kell élnünk még akkor is, ha például körülményváltozás következik be. Természetesen ettől sem kell félni, hiszen a szerződés módosítható, megszüntethető, hiszen azt nem csak a házasságkötés előtt lehet megkötni. A házastársak később is dönthetnek úgy, hogy szerződést kötnek és dönthetnek úgy is, hogy a meglévő szerződést módosítják, megszüntetik.

*

Végezetül megjegyezni kívánom, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének a felvetését sokan úgy élik meg, hogy ez egy alapvető bizalmatlanság. Felmerülhet ebben az esetben az a kérdés is a leendő házasfél fejében, hogy: „Hogyan köthetném össze az életemet azzal, aki már előre a válásra gondol?!”. Véleményem szerint ezt nem így kellene kezelni, hiszen ha minden jól megy, akkor a szerződés elfér az iratok között. Abban a nem várt esetben azonban, ha úgy alakul az élet, hogy mégsem tart „holtomiglan-holtodiglan” a házasság, akkor jó szolgálatot tehet a szerződés.