Búcsú a cirkusztól - avagy, most is leszünk hetvenezren az utcán?

„Mert, hát, az a helyzet, hogy 2017-ben ez és ennyi a magyar értelmiség:

Pár százezernyi veszettül ordító, kevés kenyérrel és sok cirkusszal megvett proletár egy pannónia-külsői ócska lakossági Colosseumban. A küzdőtéren pedig elborult aggyal gyepálja egymást néhány száz magát gladiátornak álmodó nyomorult bohóc.

A többiek, a provincia milliói pedig a falakon kívülről nézik az egész őrületet. Nem értik ezt a nemes, sorsdöntő küzdelmet. Nem tudnak lelkesedni sem az unortodox szabadságharcért, se Ajrópa anyácskáért. Nem fontos nekik, hogy Sorost elzavarjuk, se az, hogy itt tartsuk. Nem akarják sóval behinteni a CEU helyét, se a testükkel megvédeni. Nem félnek se Brüsszeltől se Moszkvától. A holnaptól félnek. A főnöktől. A kirúgástól. A minden hónap végével, és minden sárga csekkel egyre közelebb vicsorító nyomortól.

És ez, ott bent a mi kis értelmiségi Circus Maximusunkban az égvilágon senkit se érdekel.”