Mit tegyünk, ha a gyerekünk pornóoldalakat néz?

(...)

„Mit tennék?

Mindenképpen mellé ülnék, és beszélgetni kezdenék vele. Megkérdezném, hogy véletlenül akadt-e rá, vagy valakitől tudomást szerzett az ilyen oldalak létezéséről, elérhetőségének módjáról, hogy szokott-e a barátjával, osztálytársaival a szexről beszélgetni, hogyan hatnak rá azok az információk, amelyeket a kortársaitól hall. Meghallgatnám, hogy ő maga mit gondol a témáról, ha nehezen nyílik meg, akkor kivel tudna fesztelenül beszélgetni erről. Van-e olyan kérdés, amit nekem szeretne feltenni, de eddig nem merte, vagy nem volt alkalma rá. Arra is felhívnám a figyelmét, hogy sokféle stílusban hallhat a szexről, kifejezések garmadája áll rendelkezésre, és elmondanám, melyek azok a szavak, amelyekkel egy idegennel, mondjuk egy orvossal is zavar nélkül konzultálhat az őt érdeklő témáról. Kíváncsi lennék arra is, hogy ő milyen kifejezéseket ismer, tudja-e azok pontos jelentését.

Mit nem tennék?

Nem szörnyülködnék, minősítenék, büntetnék, nem keltenék benne bűntudatot. Bevallanám, hogy kíváncsisága elfogadható számomra, de a pornó oldalak böngészése szokatlan formája a szexuális érdeklődés kiélésének. Ezek a technikai bemutatók mesterséges helyzetek, megjátszott reakciókkal. Egy sor nagyon lényeges kérdést még csak fel sem vetnek. Például nem adnak útmutatót arra, hogyan kell megszólítani egy lányt, miként lehet randevúra hívni, hogyan kell viselkedni fiúként, hogy a lány is jól érezze magát a saját szerepében.

Azt mindannyian érezzük, hogy beszélnünk kell a gyerekünkkel a kínos témákról is. Az igazi beszélgetéshez azonban az kell, hogy végig megértő, nem megbotránkozó partnerek legyünk, és ha a gyerek megtisztel bennünket a bizalmával – azzal, hogy kérdez – valóban feleljünk őszintén.”

(...)