Életre szóló barátság?

„A hálószobai komódunk alsó fiókja a férjem szerint kacatokat rejt, de valójában a »kincseimet« őrizgetem ott. Két és fél éves kislányom kedvenc időtöltései közé tartozik, hogy a fiókomban kutakodik, s »értékes kacatokat« fedez fel. Az elsős diákigazolványképem, amelyen felismeri saját magát, a ballagó tarisznyám, ami kiszáradt pogácsát rejt, a nyolcadikos horvátországi osztálykiránduláson készült fotók, a tanórai levelezést rejtő papír fecni. És a színes képekkel és matricákkal megtöltött kis album, az emlékkönyvem. Miközben a képeket nézegettük és az elcsépelt vidám vagy komolyabb versikéket olvasgattuk, elmerengtem azon, mi az oka annak, hogy míg néhány emberrel még ma is szoros kapcsolatban vagyok, addig mások életéről csak a közösségi oldalaknak köszönhetően van tudomásom.

A barátság, a családi kapcsolatok mellett, az egyik legfontosabb terep, ahol az együttműködés, illetve a nézőpontok összehangolásának képességét elsajátíthatjuk. Emellett a barátok lelki támaszt is nyújtanak számunkra, amelyre bizonyos életszakaszokban igencsak nagy szükségünk lehet. A másikhoz való alkalmazkodás, az empatikus odafordulás és a megértés mellett, olykor a rivalizálás, versengés is helyet kaphat, ami hozzájárul ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Éppen ezért a pszichológia, illetve a fejlődéslélektan is nagy hangsúlyt fektet a baráti kapcsolatok fejlődésének, továbbá a barátság érzelmi oldalának feltárására.

Gyerekkori barátságok

Egy kutatópáros öt olyan értéket gyűjtött össze, amely a gyermekek szerint fontos egy barátságban, de a későbbi életszakaszokra is jellemző.

Milyen a jó barát?

• Igazolás és gondoskodás: éreztetjük egymással, hogy fontosak vagyunk egymásnak, kiállunk egymásért.
• Konfliktusmegoldás: konfliktus esetén megbeszéljük a problémáinkat és könnyen kibékülünk egymással.
• Segítség és irányítás: segítünk egymásnak, hogy könnyebben el tudjuk végezni a feladatainkat, valamint megosztjuk egymással az értékeinket.
• Társaság és szabadidő: időt töltünk egymással.
• Intim eszmecserék: megosztjuk egymással örömünket, bánatunkat, titkainkat, problémáinkat.”

(...)