Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Orbán Krisztián hosszú fejtegetéseit egyszerű summázni. Az elmúlt száz évben, minden magyar politikus kispályás, tehetségtelen és némileg visszamaradott volt.
„Köszönet illeti Orbán Krisztiánt, hogy hitet tesz a magyar demokrácia mellett! Most, 2017-ben, a NER hetedik évében ugyanis, először, félelem nélkül, saját néven publikálta írását a spéderi/simicskai Indexen (Száz év szorongás (2017). Ezt megelőzően Publius Hungaricusként jegyezte opuszait, (A féltudású elit alternatívája (2007), A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya (2009), Felzárkózás a Nyugathoz: mit tehet a magyar elit? (2016) melyekben, ahogy most is, féltudásúnak és alkalmatlannak bélyegezte a magyar elitet, ami rá, rokonaira és üzletfeleire értelemszerűen nem vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy míg a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt diktatúrás félelmek akadályozták abban, hogy nevével vállalja véleményét, ma ilyen fenntartásai nincsenek. Nyilván lecsekkolta, hogy a fékekkel és ellensúlyokkal körülbástyázott demokráciánkban immár semmilyen retorziótól nem kell tartania, nyugodtan coming outolhat és ráterhelheti eszmefuttatásait a nagyérdeműre.
Orbán Krisztián hosszú fejtegetéseit egyszerű summázni. Az elmúlt száz évben, minden magyar politikus kispályás, tehetségtelen és némileg visszamaradott volt, hazánk pedig egy szigeten tartózkodott, ez a magyarázata annak, hogy politikai, hatalmi, gazdasági berendezkedését szabadon, minden külső körülménytől mentesen választhatta meg. Ahogy a magántulajdon eltörlésének nagyívű elképzeléséről is. Mint látjuk, ennyire futotta. Még mindig nem értük utol a fejlett Nyugatot, pedig, ha jobban igyekszünk, és nagyobb teret adunk a pénzembereknek és a gazdasági szereplőknek, a dolgok egészen másképp alakulhattak volna.
Mert a politikusainkkal nem volt szerencsénk. Ők mind azért mentek politikai pályára, mert hatalmat akartak, amit meg is akartak tartani. Ez Orbán Krisztián szerint kizárja, hogy a közérdeket tartanák szem előtt. Nem úgy, mint a gazdasági, pénzügyi élet szereplői, mondjuk a brókerek, vagy a befektetési bankárok, pénzügyi tanácsadók, stb. akiket nyilván kizárólag a közjó motivál. Egyáltalán nem hajtottak és hajtanak a minél nagyobb profitra, a gigabónuszokra, ők nem pénzben játszanak, mert mindegyikük egy valóságos Teréz anya.”