Sebastien de Castell: Az áruló pengéje

„Persze a történet nem (kizárólag) abból áll, hogy a trió vándorol és kardozik. Legutóbbi megbízójuk sajnálatosan korai és felettébb kínos halála után menekülniük kell, de ahelyett, hogy béke és nyugalom következne, az ország legveszedelmesebb városa felé vezető úton találják magukat. És ez még csak a kezdet, hamarosan belekeverednek egy összeesküvésbe, ami a néhai király és az Öregkabátosok örökségének teljes megsemmisítésével fenyeget. Ilyenkor szerencse, hogy Falcio és társai nem ijednek meg a saját árnyékuktól, de ilyen hatalmas ellenfelekkel szemben még az is kérdés, hogy egyáltalán életben maradnak-e.

Ha a karakterek a Három testőrt idézik, a szétesőben lévő világ és a tragikus múlt flashbackjei az Árnybíróra emlékeztetnek (a küzdelemben jártas vándorbírák rendjéről nem is beszélve, csak itt a nagykabát a mesterség címere, nem a lovas pecsétek), a hangulatban itt-ott felfedezni véltem egy csipetnyi Vajákot és Gemmellt, a világ és a történet randomitásában akár Steve Jackson Kaland, Játék, Varázslat sorozatára is ráismerhetünk. Hogy ez mit jelent? Kiemelkedő képességű főszereplőket, sötét hátteret és többnyire egyoldalúan gonosz ellenoldalt, jó humort, érdekes koncepciókat, illetve sajnos az ideálisnál jóval több véletlent és deus ex machinát.”