Orbán kiszórt pár morzsát a hisztériára mindig kapható libnyafnak, akiken azonnal végig is szaladt a demokratikus hidegrázás.
„Orbán kiszórt pár morzsát a hisztériára mindig kapható libnyafnak, akiken azonnal végig is szaladt a demokratikus hidegrázás. Töltött böröndök kerültek az ágyak alá, párhuzamok húzódtak a hitleri Németország és a mai Magyarisztán között, ostobábbja Szent István Intelmeit kontrollvézte az aktuális gondolatok mappába, az ennél is ostobábbak pedig Steve Jobs menekültstátuszáról példabeszéltek. Normál üzem.
Mindenki eljátssza a hozzá leginkább illő szerepet.
Hogy igazsága is van Orbánnak, az megint egy másik kérdés. Kádárral szólva: történelmileg úgy alakult, hogy Magyarország mind etnikai, mind kulturális értelemben (szinte teljesen) homogén. Még finomítani se kell ezen a kijelentésen, ahogy Orbán tette, mivel a heterogenitásunk odalett a 20. században. Hogy kinek mi a családneve, az meg teljesen mindegy, ahogy a Szlovákia se attól lesz többnemzetiségű állam, hogy minden második szlovák nacionalistának magyar vezetékneve van valami -ová toldalékkal, hanem mert él ott pár százezer nem szlovák.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Donald Trump már augusztusban elismerte: jelenleg ő a legesélyesebb jelölt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
