Hol vagyunk már attól a baloldaltól, amely szerint az utca nem a politizálásra, hanem a közlekedésre való…
„Mióta Kéri László bejelentette, hogy érhetik még kellemetlen meglepetések Orbánt 2018-ban, azóta megértem a libnyaf ellenzék nekikeseredését. Kéri László még soha semmiben nem találta el a jövőt, ha nekem ilyen szériám lenne tippmixben, messze kerülném a fogadóirodákat.
De maradjunk annyiban, megértem az ellenzéket. A Kéri-tételből kiindulva tényleg nincs más lehetőségük, mint a nyilvános rendezvényeken elkövetett toporzékolás, hogy az általában vett jelenlétükről tájékoztassák a műértő közönséget. Kellemetlen, de mégis legyünk nagyvonalúak.
Hol vagyunk már attól a baloldaltól, amely szerint az utca nem a politizálásra, hanem a közlekedésre való…
A történelem (mert szerencsére már az) meg arra való, hogy okuljunk belőle. Amennyiben a megboldogult gyurcsányizus alatt háborogtunk a sünözésen, úgy cserébe, a jelenben, hagyni kell Juhászpetiéket dülleszteni, óbégatni, sípolni. Szánakozni szabadon lehet rajtuk és itt vissza is kanyarodtunk a Kéri-tételhez.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
