A nők elleni erőszakkal szemben fellépni nem férfiellenes, és transzneműséghez sem vezet - Az isztambuli egyezményről

„Azok a teljesen kézzelfogható előírások, amelyeket az Egyezmény ratifikációja megkövetelne, például olyan pontokat tartalmaznak, mint hogy legyen elegendő krízis-otthon férőhely az erőszak elől menekülő nőknek és gyerekeiknek, s ezáltal ne legyenek kiszolgáltatva akár halálos erőszaknak. Ne feledjük, hogy Magyarországon hetente legalább egy nőt öl meg erőszakos partnere/volt partnere.

Mivel felmerült olyan ellenvetés is, hogy az Egyezmény minden nőket érő bűncselekményt aránytalan, kiemelt figyelemben részesít, és ez a különböző bűncselekményeket szintúgy elszenvedő férfiakkal szemben igazságtalan, ezt a tévhitet is fontosnak tartom eloszlatni. Az erőszakot és erőszakos cselekmények elkövetését vizsgáló tudományokban ma már közhelynek számít, hogy nem csak a nők elleni erőszaknak, de minden bűncselekménynek köze van a társadalmi nemekhez. Az elkövető, amikor kiválasztja az áldozatát, figyelembe szokta venni annak nemét, és neme alapján különböző társadalmilag meghatározott elképzeléseket társít hozzá; ezek alapján például megpróbálja belőni, hogy az illető mennyi veszélyt jelent rá nézve, vagy mennyi pénz lehet nála. Vagy vegyünk egy olyan, »kocsmai verekedős« helyzetet, amikor egy férfi saját férfiasságát bebizonyítandó, »férfiúi becsületét« védendő nekiesik egy másik férfinak – nem szükséges magyarázni, hogy a társadalmilag létrehozott nemi szerepek egy ilyen erőszak-helyzetben is szerepet játszanak.

A nők elleni erőszak azonban, abban az értelemben, ahogyan az Egyezmény hivatkozik erre a bűncselekmény-kategóriára, és ahogyan a szakirodalomban szerepel, nem csak azt takarja, hogy nőnemű az áldozat, és ezt az elkövető figyelembe veszi. A nők elleni erőszak ebben az értelemben azt is jelenti, hogy az erőszak motivációja, módja és célja a nők és férfiak közti hierarchiával – amely a társadalmi nemek hierarchikus konstukcióján alapul - és annak fenntartásával egybefonódik. Ebben az értelemben nem »nők elleni erőszak«, ha mondjuk egy tolvaj kizsebel egy nőt, majd ellöki; nők elleni erőszak azonban például az, ha egy férfi egy nőt akarata ellenére taperol (szexuálisan zaklat) a villamoson vagy a munkahelyen, vagy akár a Busójáráson. Ez utóbbi esetekben ugyanis a motiváció hierarchikus társadalmi nemeket illető elképzeléseken alapul, nevesen például azon, hogy a férfiaknak joga van nők szexuális használatára - az elkövető úgy gondolja, férfiként joga van hozzáférni nők testéhez, és a jelenlegi körülmények között legtöbbször ez a joga sajnálatos módon nem is kérdőjeleződik meg.

Az Isztambuli Egyezmény tehát egy kézzelfogható társadalmi jelenségről szól, és kézzelfogható lépéseket ír elő annak másodlagos és harmadlagos megelőzésére - a leendő elkövetők és áldozatok számának csökkentésére és konkrét áldozatok védelmére.

Teszi ezt - igen helyesen -, a szóban forgó társadalmi jelenség valóságban tapasztalható jellemzőivel összhangban, figyelembe véve az összefüggést a társadalmi nemi szerepek és a nők elleni erőszak között. A többeket is izgató ún. WC-vitához vagy a »gender« szót teljesen más értelemben és céllal használó transzmozgalmi politikához az Egyezménynek köze sincs.

Aki szerint nincs rendjén, hogy Magyarországon több százezer nő él felette erőszakkal hatalmat gyakorló férfi partnere uralma alatt, hogy ezeknek a nőknek (és gyerekeiknek) nincs hova mennie, és heti egy meghal közülük, és úgy gondolja, az államnak feladata ezekbe a bűncselekményekbe beavatkozni és az áldozatok számára igazságszolgáltatást nyújtani, nem pedig megkönnyíteni az elkövetők dolgát, annak kutya kötelessége az Egyezmény támogatása.”