Paksról, józanul

„A paksi erőmű bővítéséről szóló elvi határozatot a parlament 2009-ben, tehát még az MSZP-s időkben kilencvennyolc százalékos többséggel fogadta el. Egy normális demokráciában innen kezdve a megvalósítás módozatai körül folynak viták. Kilencvennyolc százalékos többséggel meghozott energiapolitikai döntéseket nem lehet négyévente visszacsinálni. Annál fontosabb, hogy az erőmű tervezése, megépítése, költségvetése a biztonsági szempontok betartása mellett nyilvános és ellenőrizhető legyen. Kimondani is sok azt a 4000 milliárd forintnyi összeget, amelybe a jelenlegi számítások alapján a bővítés kerülni fog. Ha a korrupciós indexünk a jelenlegi töredéke lenne, akkor is elemi közérdeknek számítana a kifizetések szigorú ellenőrzése. A mai hirtelen meggazdagodásokat látva különösen fontos lenne az átláthatóság, annak biztosítása, hogy ez az irgalmatlanul nagy összeg ne magánzsebekbe és pártkasszákba folyjon. Ez egyébként az erőművet megépítő, becsületes mérnökök és munkások érdeke is, hiszen így lehet szétválasztani a hasznos beruházást a bűnös üzérkedéstől.

2012 táján elmondtam környezetvédő barátaimnak, hogy érzésem és tapasztalataim alapján az EU nem fogja leállítani a bővítést. Ezért a Paks II. brüsszeli elkaszálása helyett minden energiát arra kellene koncentrálni, hogy a beruházás biztonságos, költségvetése pedig nyilvános, úgymond lopásbiztos legyen. Sajnos ennek ellenére Brüsszel lett a bővítés körüli vita fő hadszíntere. A bővítés brüsszeli engedélyezését így a Fidesz nagy sikerként adhatja el, holott minden kormány ugyanígy megkapta volna. Az őrületesen magas költségek feletti társadalmi kontroll sürgetése helyett az ellenzék egy része most régen eldöntött tényeket akar megváltoztatni, más része pedig zavarában nem tud mit mondani. Az egykor oly befolyásos szocialista műszaki értelmiség például kényszerűen hallgat. De ami azt illeti, a műszaki értelmiséget általában is kirekeszti a közéleti vitákból a hőzöngő demagógok hada. Nagy baj ez, és sokba kerül a nemzetnek.”